A nemzeti kerekasztalnak, a tüntető tanároknak és mindenkinek, aki valaha is unatkozott kémiaórán.

kémiatanítás  

Azért írtam ezt, mert szeretek tanítani. A kémiai tudás megkönnyíthetné mindannyiunk életét. Ha lenne. Mert most csak szenvedés van.

 

Régen minden jobb volt?

Valahol messze, messze, egy távoli időben még három évig tanítottuk a kémiát a középiskolákban. Megvolt ennek a maga oka, a kémiának ugyanis van egy természetes három részre tagolódása: az általános kémiában az ember megtanulja az alapokat, a szerves kémiában van szó az élővilág molekuláiról, a szervetlen kémia pedig a periódusos rendszer elemeit veszi sorra. Hiába volt azonban a logikus tananyag felépítés, a diákjaink úgy végezték el a középiskolát, hogy volt ugyan némi ismeretük a kovalens kötésről és a molekulageometriáról, de fogalmuk sem volt, hogy a való életben milyen összetevők alkotják az ételeiket, hogyan kellene használniuk a tisztítószereket, vagy hogy az atomenergia akkor most káros vagy sem. Cserébe legalább a hosszú, unalmas és érdektelen kémia órákat érdekes kísérletek tarkították. Vagy nem.

Telt-múlt az idő és látta az oktatási miniszter, hogy ez nem jó. És összehívta a kémiatudósok képviselőit (vagy nem), és hosszas tanácskozások után megváltoztattak a kémiatanításban mindent, amivel semmi gond nem volt.

Két év. Eddig tanítjuk ma a kémiát a középiskolákban. De miért, könyörgöm? A hétköznapi élethez és a való világhoz legközelebb álló szervetlen kémiát szétcincáltuk darabjaira és beleerőltettük a maradék kémia tananyagba, mint a türelmetlen kétévesek a golyót a négyzet alakú résbe. De legalább a hosszú, unalmas és logikátlan kémiaórákat érdekes kísérletek tarkítják. Na, igen, pont ezzel van problémám.

oktatás problémái magyarországon
De legalább a hosszú, unalmas és logikátlan kémiaórákat érdekes kísérletek tarkítják.

 

A kísérletek

Tanárnő, és ezt a való életben mire fogjuk használni?” – kérdezte egyik imádni való tanítványom péntek hetedik órán. De én tapasztalt kémiatanárként nem estem ám kétségbe: előkaptam egy színes lángfestést a köpenyem ujjából, meggyújtottam egy robbanó metanol rakétát, és az akadékoskodó tanuló máris örömmel magolta az oxidációs számok definícióját.

A kémia tananyag nem könnyű, és nem könnyű elmagyarázni a tanulóknak azt sem, hogy mindezen ismeretekre az egyre népszerűtlenebb kémia érettségin kívül hol a manóban lesz még egyáltalán szükségük. Így aztán a jóravaló egyszeri kémiatanárnak egyetlen lehetősége marad: megpróbálni színesnek tűnő kémiai kísérletekkel eladni a már láthatóan rohadó árut. A diák azonban nem hülye, érzi ő, hogy kilóg a lóláb. Színes kísérleteket nézegetni mindig izgalmas, de ettől a lényeg nem változik: a jelenlegi középiskolai kémiatananyag unalmas, érdektelen és a diákok többségének a legnagyobb részére soha életében nem lesz szüksége.

kémiai kísérletek
A kísérlet nem elég.

 

Pedig lehetne másképp is

A fent említett péntek hetedik óra valójában teljesen másképp végződött. Kezdő tanárként ugyanis hónapokat (éveket) töltöttem azzal, hogy a tananyagot átalakítsam és áthelyezzem a hangsúlyokat. Az alkoholoknál például azt tanítom, hogy milyen kémiai háttere van az alkoholizmus kialakulásának és hogyan lehet azt elkerülni, az atomszerkezetnél pedig arra helyezem a hangsúlyt, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az atomenergiának és hogyan lehet túlélni egy atomkatasztrófát.

Talán most úgy gondoljátok, hogy ez remek ötlet. Viszont a kémiatanárok pontosan tudják, hogy tilosban járok. Képzeljetek el egy olyan kémia órát, ahol a tankönyv arról szól, hogyan igazodhatsz el az adalékanyagok, cukrok és energiaitalok világában, ahol az újító tanárnak nem kell hazudnia a tanfelügyeleti ellenőrzésen, mert a kerettanterv célja is a hétköznapi életben fontos ismeretek átadása. Én erre vágyom.

kémiatanítás módszertana
Hasznos tananyag = érdeklődő diákok

 

Konkrét javaslatok:

  • A kémia tananyag, a kerettanterv és a tankönyvek átalakítása oly módon, hogy az oktatás célja a hétköznapi életben hasznosítható tudás átadása legyen. Azoknak a diákoknak, akik tovább szeretnének tanulni kémiából, ezentúl is rendelkezésére álljon érettségi előkészítő foglalkozás.
  • Képekkel gazdagon illusztrált színes tankönyvek, amikben a tananyag fő része a hétköznapi életből vett hasznos példákat, az apró betűs kiegészítés pedig a hétköznapi életben nem használt vegyületek képletét és reakcióit tartalmazza. És nem fordítva.
kémia kísérleti tankönyv
A kísérleti kémia tankönyvnek vannak jól sikerült részei. Ez sajnos pont nem az.

 

  • A száz éve halott tudósok életrajza mellett a kémia tananyag tartalmazza a közelmúltban történt nagy jelentőségű eseményeket, mint a fukushimai és a csernobili atomerőmű balesete, Viktor Juscsenko ukrán elnök dioxin-mérgezése, a cukorfogyasztás és a cukorbetegség kapcsolatának bizonyítása, vagy a vörösiszap katasztrófa.
  • A hároméves kémiaoktatás visszaállítása.
  • A középszintű kémia érettségi átalakítása oly módon, hogy az a hétköznapi életben hasznosítható kémiai tudásszintet mérje. A számolási feladatok mennyiségének drasztikus csökkentése. Projektmunka lehetősége.

 

Köszönöm.

Egy kémiatanár.

10 thoughts on “A kémiatanítás halott”

  1. Annyira halott, hogy jelenleg nálunk középiskolában nincs kémiaóra. Cukrászok, rendészek, pékek és informatikusok képzésében ugyanis nincs ilyen. Amíg volt is nyűgös volt. Az oktatási „reform” előtt még csak-csak tudtam kísérleteket bemutatni (bár az előkészítésre illenék legalább egy-egy szabad órát biztosítani kémiaóránként), azóta viszont gyakorlatilag esélytelen.
    Ráadásul szintezni is jó lenne a tananyagot, a szép, színes, szagos könyvek a hétköznapi példákkal, problémákkal teljesen jogos. Kivéve, ha valaki kifejezetten kémiai jellegű szakot irányoz meg, nekik viszont rendesen kellene nyomni a tudományos szemléletű felosztást.

    1. Kedves Benkó Tamás!
      Borzasztónak tartom, hogy a cukrászok és a pékek képzésében nem szerepel a kémia. Pont nekik kellene tisztában lenniük jónéhány kémiai folyamattal.
      Sajnálom. 🙁
      Tanárnő

  2. Üdv!
    Ugyan, csak vegyészhallgató vagyok, és nem kémiaoktatással fogok foglalkozni (holott rettent mód szeretem, és időnként egy-egy magántanítvánnyal foglalkozom), de véleményem a dologgal kapcsolatban nekem is van.
    Első körben reagálok az előttem hozzá szólókra és magára a cikkre, majdan ha megengedik megosztok egy személyes gondolatot.
    Elolvastam a cikket több pontjával határozottan egyet értek; középszinten a kémia ugye adott esetben válaszható TTK-s tárgy érettséginél, így oda az alapvető hétköznapi életben is használatos ismeretek elengedőek lennéknek abszolút, minimális elmélettel, számolással, de nem annyira minimálisan, hogy beolvadjék a kémia, mint tantárgy a természet ismeret tárgyba, ez agy rém. Ugyanakkor a megfelelő tankönyv megírása is szükségszerű; viszont a kijelentés, hogy eddig nem született ilyen tk nem helyt álló, ugyanis én kutatok kémia tk-k után, hobbiból (is) gyűjtöm, és a következőre bukkantam; Dr. Kisfaludi Andrea, KÉMIA a szakiskolák számára, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000. Ezen könyv a fent említett elvárásoknak eleget tesz. Már ha csak a fejezet címeket tekintjük: Vásároljunk a háztartási boltban, Amit a konyhában használunk, Ha felépül végül a házunk, Az egyik így a másik úgy, Kell egy kis energia, Mit egyek vacsorára? Mi marad utánunk. Továbbá tele van színes képekkel, érdekességekkel, kevés elméleti szöveg van benne, egyenletek is csak a lényeghez, ismétlő kérdések és jóformán tényleg arról ad átfogó képet, amiről kell és teszem azt nem a vegyérték elektron taszítási elméletről (VSEPR). Tehát ajánlom legalább csak fellapozni ha van mód rá, ugyan szak iskoláknak készült, de szerintem tiszta, érthető és átfogó képet ad. Bár én tudom azóta újabb 18 év eltelt, vannak újdonságok bőven, és ezek abszolút kellenek, hogy benne szerepeljenek, de ismételten, csak annyi, amennyi kell.
    Másrészt, az emelt képzés fontos, akik a kémiával komolyan akarnak foglalkozni(akár tanár akár vegyész, vagy vmérnöknek tanul az illető). Elmélet nélkül nincs gyakorlat! Ebben abszolút egyet értek Balla Ilona tanárnővel! Számítási gyakorlatok rendkívül fontosak a probléma megoldó készség fejlesztése miatt, a természettudományos gondolkodás helyes elsajátítása miatt, amihez szintén kell elmélet, hogy értse is a diák mit miért és minek számolgat. Sőt a kísérleteknél figyelni kell, mert egy egyszerű demonstrációt bárki bemutathat bárkinek; gyönyörködünk benne 5 percig és csókolom… De komolyabb bemutató kísérletek, melyek nem csak odadobva, hanem nagyon szépen be vannak mutatva, közben utalva az elméletre, elképesztően jó hatásfokkal ragad meg….De a jó bemutatott kísérletnél és megtanított elméletnél a gyerek magától ordít fel, hogy jéé, ez most az meg az, amit múltkor vettünk! sőt tovább megyek a tanuló kísérletek végrehajtatása,(megfelelő biztonsági körülmények között!) miközben a diák picit ügyetlen és hibázik, még jobb hiszen több kérdés vetődik fel az adott témával kapcsolatban és érdekelni kezdi a téma: miért nem sikerült a kísérlete.
    Tehát alapvetően ezekkel arra akarok utalni, hogy bár a jó könyvek szükségesek a megfelelő szintű kémia oktatásához, még sem elégségesek; mert ahhoz kellenek jó tanárok, és TERMÉSZETESEN jó diákok is; meg kell találni a tökéletes „dinamikus egyensúlyt”, ha fogalmazhatok így. Ez a kémia oktatás oly nagyszerű feladata. Persze én tudom, hogy ez még rengeteg-rengeteg mindenen múlik, abszolút tudom; de kellő akarattal, és beleéléssel, hozzáértéssel, kompromisszum készséggel elképesztő csodákra képes az ember!
    ÉS innentől mondanám el egy saját és kedves élményem a kémiával kapcsolatban. A mi gimink nem egy túlságosan fényűző gimi volt: volt egy pici, de egyáltalán nem korszerű laborunk, táblánk krétával és ennyi. Később már kaptunk egy digitális táblát is. Szó mi szó, a kémia tanárunk minden órán dogát íratott, egy röpi egy A/3-as lapon volt (igen tudom meglepő, de tényleg mindent tudnunk kellett, egyenletek, elmélet, gyártási folyamatok stb stb.) Nem sírtunk, hogy minden órán írtunk… Nem sírtunk, hogy rengeteg számoltunk ( Villányi példatár, jóformán minden feladatát megoldottuk, egytől egyig… Témakörökből feleltünk. De nem sírtunk a hajtás miatt soha. De nem azért mert megfenyített minket, egyáltalán nem! Élveztük az órákat! Olyan elképesztő odaadással, beleéléssel kaptuk meg a tudást,( mert mi mind tudást kaptunk, igen!), hogy az hihetetlen. Néha észre se vettük, hogy eltelt egy dupla óra, mert annyira élveztük az előadást; és nem tanultunk más dolgokat a többi osztályhoz, iskolához képest; még csak nem is voltunk szakgimnazisták, egyszerű mezei gimnáziumba jártunk, nem többe. A tanárnőnk, oly módon értett a nyelvünkön, olyan szónoki készséggel rendelkezett, hogy mi is örömmel és beleéléssel figyeltünk a tanárnő előadására, és ugyanígy teljesítettük a feladatainkat az órán. Bocsánat a kifejezésért, de ku*va sokat dolgoztunk, mégis az órákat örömmel vártuk; vártuk a kihívásokat, újdonságokat. Élményként éltük meg, és ez a legfontosabb: megéltük a dolgokat! (Félre értés ne essék ’97-es gyerek vagyok utalok erre újra, nem a régi időket emlegető középkorú egyén ) Kísérleteket láttunk, mi is terveztünk, csináltunk; rettent jó dolgok történtek velük akkor.
    Szóval önmagába arra akarok kilyukadni, hogy hiába a jó könyv, a rendszer, a korszerű XXI. századi labor, ezek nélkül is tökéletes kémia óráim voltak gimiben, pusztán a tanárunk elképesztő emberségéből, szeretetéből mind a kémia, mind a tudás átadás, mind a gyerekek iránt; mely bennünk is kíváncsiságot (ami fő) szeretetet (ami a legfőbb) indukált, a kémia, a logika, a józan gondolkodás, és természetesen Ő iránta is.
    (Azóta is gyakran látogatjuk, és lepjük meg hol épp óráján, hol épp otthonában.)

    (Megjegyzem ezzel senki nem szeretnék bántani, a kommentemnek nem ez a célja, ez pusztán csak a személyes véleményem, melyet örömmel osztok meg Önökkel.)

  3. Üdv!
    Ugyan, csak vegyészhallgató vagyok, és nem kémiaoktatással fogok foglalkozni (holott rettent mód szeretem, és időnként egy-egy magántanítvánnyal foglalkozom), de véleményem a dologgal kapcsolatban nekem is van.
    Első körben reagálok az előttem hozzá szólókra és magára a cikkre, majdan ha megengedik megosztok egy személyes gondolatot.
    Elolvastam a cikket több pontjával határozottan egyet értek; középszinten a kémia ugye adott esetben válaszható TTK-s tárgy érettséginél, így oda az alapvető hétköznapi életben is használatos ismeretek elengedőek lennéknek abszolút, minimális elmélettel, számolással, de nem annyira minimálisan, hogy beolvadjék a kémia, mint tantárgy a természet ismeret tárgyba, ez agy rém. Ugyanakkor a megfelelő tankönyv megírása is szükségszerű; viszont a kijelentés, hogy eddig nem született ilyen tk nem helyt álló, ugyanis én kutatok kémia tk-k után, hobbiból (is) gyűjtöm, és a következőre bukkantam; Dr. Kisfaludi Andrea, KÉMIA a szakiskolák számára, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000. Ezen könyv a fent említett elvárásoknak eleget tesz. Már ha csak a fejezet címeket tekintjük: Vásároljunk a háztartási boltban, Amit a konyhában használunk, Ha felépül végül a házunk, Az egyik így a másik úgy, Kell egy kis energia, Mit egyek vacsorára? Mi marad utánunk. Továbbá tele van színes képekkel, érdekességekkel, kevés elméleti szöveg van benne, egyenletek is csak a lényeghez, ismétlő kérdések és jóformán tényleg arról ad átfogó képet, amiről kell és teszem azt nem a vegyérték elektron taszítási elméletről (VSEPR). Tehát ajánlom legalább csak fellapozni ha van mód rá, ugyan szak iskoláknak készült, de szerintem tiszta, érthető és átfogó képet ad. Bár én tudom azóta újabb 18 év eltelt, vannak újdonságok bőven, és ezek abszolút kellenek, hogy benne szerepeljenek, de ismételten, csak annyi, amennyi kell.
    Másrészt, az emelt képzés fontos, akik a kémiával komolyan akarnak foglalkozni(akár tanár akár vegyész, vagy vmérnöknek tanul az illető). Elmélet nélkül nincs gyakorlat! Ebben abszolút egyet értek Balla Ilona tanárnővel! Számítási gyakorlatok rendkívül fontosak a probléma megoldó készség fejlesztése miatt, a természettudományos gondolkodás helyes elsajátítása miatt, amihez szintén kell elmélet, hogy értse is a diák mit miért és minek számolgat. Sőt a kísérleteknél figyelni kell, mert egy egyszerű demonstrációt bárki bemutathat bárkinek; gyönyörködünk benne 5 percig és csókolom… De komolyabb bemutató kísérletek, melyek nem csak odadobva, hanem nagyon szépen be vannak mutatva, közben utalva az elméletre, elképesztően jó hatásfokkal ragad meg….De a jó bemutatott kísérletnél és megtanított elméletnél a gyerek magától ordít fel, hogy jéé, ez most az meg az, amit múltkor vettünk! sőt tovább megyek a tanuló kísérletek végrehajtatása,(megfelelő biztonsági körülmények között!) miközben a diák picit ügyetlen és hibázik, még jobb hiszen több kérdés vetődik fel az adott témával kapcsolatban és érdekelni kezdi a téma: miért nem sikerült a kísérlete.
    Tehát alapvetően ezekkel arra akarok utalni, hogy bár a jó könyvek szükségesek a megfelelő szintű kémia oktatásához, még sem elégségesek; mert ahhoz kellenek jó tanárok, és TERMÉSZETESEN jó diákok is; meg kell találni a tökéletes „dinamikus egyensúlyt”, ha fogalmazhatok így. Ez a kémia oktatás oly nagyszerű feladata. Persze én tudom, hogy ez még rengeteg-rengeteg mindenen múlik, abszolút tudom; de kellő akarattal, és beleéléssel, hozzáértéssel, kompromisszum készséggel elképesztő csodákra képes az ember!
    ÉS innentől mondanám el egy saját és kedves élményem a kémiával kapcsolatban. A mi gimink nem egy túlságosan fényűző gimi volt: volt egy pici, de egyáltalán nem korszerű laborunk, táblánk krétával és ennyi. Később már kaptunk egy digitális táblát is. Szó mi szó, a kémia tanárunk minden órán dogát íratott, egy röpi egy A/3-as lapon volt (igen tudom meglepő, de tényleg mindent tudnunk kellett, egyenletek, elmélet, gyártási folyamatok stb stb.) Nem sírtunk, hogy minden órán írtunk… Nem sírtunk, hogy rengeteg számoltunk ( Villányi példatár, jóformán minden feladatát megoldottuk, egytől egyig… Témakörökből feleltünk. De nem sírtunk a hajtás miatt soha. De nem azért mert megfenyített minket, egyáltalán nem! Élveztük az órákat! Olyan elképesztő odaadással, beleéléssel kaptuk meg a tudást,( mert mi mind tudást kaptunk, igen!), hogy az hihetetlen. Néha észre se vettük, hogy eltelt egy dupla óra, mert annyira élveztük az előadást; és nem tanultunk más dolgokat a többi osztályhoz, iskolához képest; még csak nem is voltunk szakgimnazisták, egyszerű mezei gimnáziumba jártunk, nem többe. A tanárnőnk, oly módon értett a nyelvünkön, olyan szónoki készséggel rendelkezett, hogy mi is örömmel és beleéléssel figyeltünk a tanárnő előadására, és ugyanígy teljesítettük a feladatainkat az órán. Bocsánat a kifejezésért, de ku*va sokat dolgoztunk, mégis az órákat örömmel vártuk; vártuk a kihívásokat, újdonságokat. Élményként éltük meg, és ez a legfontosabb: megéltük a dolgokat! (Félre értés ne essék ’97-es gyerek vagyok utalok erre újra, nem a régi időket emlegető középkorú egyén ) Kísérleteket láttunk, mi is terveztünk, csináltunk; rettent jó dolgok történtek velük akkor.
    Szóval önmagába arra akarok kilyukadni, hogy hiába a jó könyv, a rendszer, a korszerű XXI. századi labor, ezek nélkül is tökéletes kémia óráim voltak gimiben, pusztán a tanárunk elképesztő emberségéből, szeretetéből mind a kémia, mind a tudás átadás, mind a gyerekek iránt; mely bennünk is kíváncsiságot (ami fő) szeretetet (ami a legfőbb) indukált, a kémia, a logika, a józan gondolkodás, és természetesen Ő iránta is.
    (Azóta is gyakran látogatjuk, és lepjük meg hol épp óráján, hol épp otthonában.)

    (Megjegyzem ezzel senki nem szeretnék bántani, a kommentemnek nem ez a célja, ez pusztán csak a személyes véleményem, melyet örömmel osztok meg Önökkel.)

    1. Kedves Sajdik Kadosa!
      Köszönöm a hozzászólásodat. Természetesen nem gondolom, hogy minden kémiakönyv használhatatlan lenne. Viszont jelenleg a közoktatás vezetésének egyértelmű szándéka, hogy minél több iskolában az OFI-s tankönyveket használják, és minél tökéletesebb legyen az átjárhatóság. Az OFI-s kémia tankönyveken látszik a szándék, viszont véleményem szerint nem nagyon mernek elszakadni a képlet és elmélet alapú oktatástól, és ez szomorúsággal tölt el.
      Igazat adok neked abban, hogy egy elhivatott tanár teljesen meg tud változtatni mindent, és a leglehetetlenebb körülmények között is csodálatos lelkesedést tud fakasztani a semmiből. De úgy gondolom, hogy egy tanárnak nem az a dolga, hogy varázsló legyen, legalábbis nem ez kellene, hogy legyen a dolga.
      Képzeld el a szeretett tanárodat, mit tudott volna kihozni egy való élet alapú kerettantervből, egy színes és érdekes tankönyvből, támogató körülmények között.
      A tanár is ember, és mint minden embernek, nekünk is véges az energiakészletünk. Egyáltalán nem mindegy, hogy széllel szemben, ügyeskedve kell-e magunknak kitalálni, hogy az egyhangú és egy átlag embernek kevésbé hasznosítható tananyagot hogyan lehet „fogyaszthatóvá” tenni – vagy hogy a kémia tananyag már eleve érdekes és hasznos mindenki számára. Képzelj el egy vállalatot, ahol a dolgozóknak maguknak kell kiszenvedniük, hogyan lehet értelmesen elvégezni a munkájukat. Nem hiszem, hogy ez túl hatékony lenne.
      Úgy gondolom, hogy a számolási feladatok mennyisége valahol ízlés kérdése is. Nem azt mondom, hogy teljesen szüntessük meg, de az én véleményem szerint az alapoktatásban most egyszerűen fölöslegesen sok, és elrettentő hatása van. Az a tapasztalatom, hogy ha a tanulókban felkeltjük az érdeklődést a kémia iránt, és elkezdik komolyan úgy gondolni, hogy ez milyen király, akkor a lelkesedésük átsegíti őket a számolósabb-elméletibb részeken is, és sikeresen fel tudnak készülni a komolyabb vizsgákra. Az érettségi előkészítő foglalkozásokon.
      Végezetül, mindketten tudjuk, hogy a vegyész szak mellé bizony el lehet végezni a tanárszakot is. Gondold át. Szükségünk van lelkes kollégákra.

      Sok sikert a terveidhez! Üdv:

      Tanárnő

      1. Üdv!

        Ez a vállalatos hasonlat igen csak szemléletes volt, meg kell vallanom. Köszönöm szépen az eszme cserét; határozottan mindig érdekes számomra más szemléletét megismerni, átolvasni, és így átgondolni újra az adott témát. Szóval tényleg köszönettel tartozom.
        Köszönöm a jókívánságot; továbbiakban én is minden jót kívánok! 🙂

        (Megadom az e-mail címem, ki tudja, hátha még tudunk értekezni hasonló kérdésekben. Abszolút vevő vagyok rá.)

      2. „Képzelj el egy vállalatot, ahol a dolgozóknak maguknak kell kiszenvedniük, hogyan lehet értelmesen elvégezni a munkájukat. Nem hiszem, hogy ez túl hatékony lenne.”

        Ez általában így működik.
        Különösen a magas pozíciókban, ahol kevesen járnak előtted, akik meg előtted vannak nem nagyon fognak azzal foglalkozni, hogy fogják a kezed, mert nincs idejük, vagy nem akarnak redundánsak lenni.

        Én is egy ilyen helyen dolgozok, rengeteg más emberrel, magas pozícióban, sok-sok pénzt keresve.

  4. mint kémia tanár…szintén
    A gyakorlati dolgok beépítésével egyetértek,de én sohasem éreztem, hogy a tilosban járok, ha az atomenergia előnyeiről-hátrányairól, egyebekről beszélgetünk az órán.Egyszerűen úgy gondoltam, hogy felelős értelmiségi vagyok. (egyébként most is vannak tankönyvek, amik lehetőséget kínálnak ilyen beszélgetésekre)
    Az elméletre is szükség van, kell a természettudományos műveltség a mai világban, de olyan mélységben nem kell tanítani, mint régebben gondoltuk. Elég lehetne a két év is, ha megfelelő tankönyv készülne.
    A kísérletekről… Lehet, hogy a gyerek nem tudja, de a tanár igen, hogy a kísérletek jelentős része az elmélet megértését szolgálja, nem gyakorlati haszna miatt kell elvégezni, s ezt a tanulónak is meg szabad mondani (pl.eténnel végzettek). További jó munkát!

    1. Kedves Ilona Balla! Köszönöm a hozzászólást. Reménykedem, hogy javul majd a helyzet.

Hozzászólás a(z) AM bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .