Marokkó 800 gyermekes nemzeti hőse nem volt éppen egy átlagos királyfi.

Vérszomjas Iszmáil édesapja még egy szerény oázis vezetőjeként éldegélt a cseppet sem békés Észak-Afrikában, hódító természetű fiai (mert neki is volt jó pár) azonban már komoly birodalmi terveket dédelgettek. Iszmáil két bátyjának köszönheti ugyanis Marokkó hálás népe szeretett országuk létezését.

Marokkó első dinasztiája

A nagyratörő fivérek: Mohammed és al-Rasid meg sem álltak, míg a környező kereskedelmi központokat, Fezt és Marrakest meg nem hódították, és mivel nem voltak álszerények, így al-Rasid azon melegében ki is kiáltotta magát szultánnak. Hogy ez a történet mégsem róla szól, az annak is köszönhető, hogy szegény al-Rasid sajnos tragikus hirtelenséggel – hmm – leesett a lováról és elhalálozott (ezt nálunk úgy mondják, hogy felöklelte a vadkan). Így aztán mit volt mit tenni, Iszmáil herceg egyik napról a másikra Marokkó trónjának tetején találta magát.

A lázadó Marrákest két évig ostromolta Iszmáil. A 150.000 rabszolgából álló Fekete Gárdának azonban még ők sem tudtak ellenállni.

Képzeljük el Iszmáil szultánt egy olyan újszülött ország élén, aminek esze ágában sem volt egyben maradni. Először is ott volt a számtalan akadékoskodó testvér és nagybácsi, hiszen már apja, a tehetős Mohammed Ali Sarif sem szűkölködött gyerekekben. De részt kértek maguknak Marokkóból az őslakos berberek, és a kevésbé őslakos portugálok, angolok és spanyolok is. Talán lehetett volna a nagy szultán neve Türelmesen Tárgyaló Iszmáil is, ő azonban inkább úgy döntött, hogy ellenségeit szétzúzza, az elfoglalt engedetlen városokat a földdel teszi egyenlővé, a lázadók fejével pedig a városfalait dekorálja. Szerintem ezért is nevezik ma inkább Vérszomjas Iszmáilnak.

1000 gyerek, maradhat?

Köszönhetően a szorgalmas történetíróknak, Iszmáil családi élete is elég jól dokumentált. A virágzó kereskedelmi központok elfoglalásával a nagy szultánnak igazán nem voltak anyagi gondjai, így aztán megengedhetett magának egy akkora háremet, amiből 1703-ban 525 fiát és 342 lányát számolták össze. 1721-ben az írások tanúsága szerint aztán a 700. fia is megszületett, és ezzel Iszmáil bizony beírta magát a Guinness rekordok könyvébe, mint a világ legtermékenyebb apukája.

Afrikai kalózok — A hírhedt afrikai kalózok is sokat hoztak a konyhára. (Egykorú festmény)

Legendás tudásrészecskék Iszmáilról

A legendák 888, egyes források azonban 1100-nál is több utódról és 500 feleségről és ágyasról tesznek említést, de a történészek sokáig ezt egyszerűen képtelenségnek tartották.
2013-ban a Bécsi Egyetem kutatói matematikai modellek segítségével bebizonyították, hogy Iszmáil legendásan nagy családja nem is olyan lehetetlen küldetés (már ha az ember történetesen Észak-Afrika muzulmán szultánja). A citrom Nobel-díjat is kiérdemelt kutatás szerint ehhez a teljesítményhez elegendő lehetett „mindössze” 32 év napi szinten aktív házasélet, és egy 80-100 fős hárem. Márpedig kitartó Iszmáil majdnem 90 évig élt.
Iszmáil természetesen nem csak hódítással töltötte a napjait, hanem mecseteket, palotákat, sőt egy egész új fővárost is felépített. Ez lett a marokkói Versailles-ként is emlegetett Meknés. Nem véletlen hát, hogy Marokkó nemzeti egyeteme ma az ő nevét viseli.

Francia követ Marokkóban — Iszmáil és a Napkirály XIV. Lajos egészen jóban voltak egymással, a szultán egyszer még Lajos félig törvénytelen lányát is feleségül kérte. Marie Anne azonban inkább udvariasan visszautasította a megtisztelő ajánlatot. (Egykorú festmény a francia követ fogadásáról.)

Marokkó nemzeti hőse nem véletlenül érdemelte ki a „vérszomjas” nevet. A szultán híres volt dührohamairól és gondolkodás nélkül helyben kivégezte a lustának vagy bosszantónak gondolt szolgálóit. És a 10.000 fejjel díszített városfalat említettem már?

Mulaj Iszmáil rekorder méretű családja biztosan jót tett a szultán legendás hírnevének, nem tett azonban túl jót az új birodalomnak. Vérszomjas Iszmáil halála után ugyanis nyughatatlan fiúgyermekei nehezen tudtak megegyezni az utódlásról. A nagy szultán gyermekeinek viszálya pedig még jó darabig rányomta a bélyegét az újszülött Marokkó mindennapjaira.