Hallottatok már olyat, hogy valaki kemencékkel nyert meg egy háborút?
Az amerikai függetlenségi háború sikerére annak idején nem sokan fogadtak volna nagyobb összegekkel. A brit hadsereg messze a legszervezettebb és legfélelmetesebb haderő volt a korban, az amerikai hadsereg pedig lelkes, de tapasztalatlan és szörnyen rosszul felszerelt katonákból állt, akik nem ritkán a csata közepén fogytak ki a munícióból. George Washington későbbi amerikai elnöknek és nemzeti hősnek tehát minden ravaszságára és kemencéjére szükség volt, hogy némi reményt tápláljon az évekig tartó lélekölő háborúba.
Elég, ha soknak látszol
Már a Trenton és Princeton közti csatákat is nem kevés trükközéssel sikerült megnyerni a híresen ravasz Washington tábornoknak. Amíg a britek nyugodtan aludtak éjszaka abban a hitben, hogy az amerikaiak is ezt teszik, Washington rongyokkal beburkolta a szekerek kerekét, és szép csendben hátrahagyta a teljesen kivilágított katonai tábort, hogy a jeges vaksötétben az ellenség háta mögé kerülhessen.

A meglepően győztes csata után aztán Washington csapatai sietve vissza is vonultak a Morristown városában felállított téli szálláshelyre. Bár a búvóhely elég jól védhető volt, a tábornok érthető módon mégsem szerette volna, ha a közelben állomásozó brit csapatoknak feltűnik, hogy éppen most járt le 2000 zsoldos katonájának szerződése, és alig maradt valaki a téli szálláshelyen.
Így a kor szokásaival ellentétben nem egy helyen szállásolta el az embereit, hanem a város összes házát kivilágíttatta, kerül, amibe kerül. Ez a kis pazarlás igazán megérte, hiszen a terv bejött: a korabeli brit beszámolók szerint a kémeik három-négyszeresére tippelték az amerikai sereg méretét. Nem is merték őket megtámadni egész télen.

Ötvenből négyezer
Még ennél is melegebb helyzetbe került Israel Putnam tábornok, akinek az előbb említett princetoni csata után mindössze ötven (!) embere maradt, ami nem túl sok egy ilyen méretű háborúban. Putnam jól leszakadt a főseregtől és éjszakára a városban ragadt, nem messze a jócskán túlerőben lévő angol haderőtől. A tábornok szerencséjére azonban fogságukba esett egy magas rangú súlyosan sebesült angol tiszt, akinek Putnam nagylelkűen engedélyezte, hogy követet fogadjon, és lediktálja számára a végakaratát.

Az angol követ érkezésére aztán az egész települést jól felkészítették. Minden elhagyott ház ablakába sebtében gyertyák kerültek, és Putnam mind az ötven embere részt vett az éjszakai megtévesztő hadműveletben. A tábornok utasítására a katonák óriási lármát csaptak és kisebb-nagyobb csoportokban fel-alá masíroztak a sebesült tábornok ablaka előtt egész este, amíg a követ nála tartózkodott. A csel az amerikaiak szerencséjére bevált, és a brit követ már arról számolt be feletteseinek, hogy mintegy 4000 katona állomásozik az egyébként ürességtől kongó városban.
Álkenyérből függetlenségi nyilatkozat
1783-ban az amerikai függetlenségi háború már igencsak a vége felé közeledett és mindenki úgy gondolta, hogy a végső küzdelem New Yorkért folyik majd. Ott állomásozott ugyanis a brit csapatok jelentős része, és George Washington is a közelben tartózkodott a szakadár amerikai hadsereggel. Minden készen állt hát egy hosszú, fáradságos és mindent eldöntő mega ostromhoz.
Washingtont azonban most sem hagyták cserben az ösztönei, és valahogy mégsem gondolta túl jó ötletnek, hogy az állandó tengeri utánpótlással rendelkező megerősített kikötővárost megtámadja az elcsigázott seregével. Inkább gondolt egyet és egészen más tervet eszelt ki.

Azt mondják a történészek, hogy a sikeres megtévesztő hadművelethez három dolog szükséges:
– kell egy pontosan megfogalmazott, egyszerű, de titkos cél,
– tudni kell, hogy milyen lépésre számít tőlünk az ellenség,
– és ha ez megvan, akkor minden eszközzel el kell hitetnünk az ellenféllel, hogy tényleg azt fogjuk cselekedni, amire ők számítanak.
Washington azt találta ki, hogy a reménytelennek tűnő ostrom helyett inkább a teljes amerikai hadsereget végigvezeti az angolok orra előtt, le egészen Yorktownig, ahol a New Yorkon kívüli maradék angol csapatok tartózkodtak. Már csak az kellett, hogy ez senkinek ne tűnjön fel.

Mivel mindenki egy New York-i ostromra számított, így ravasz hadvezérünk mindent megtett, hogy ez így is maradjon. Külön csapatokat bízott meg például azzal, hogy látványos kemenceépítésbe kezdjenek a város melletti dombokon. Mindenki tudta ugyanis, hogy az amerikaiakat támogató francia katonák imádják a kenyeret, így érthető volt, hogy az (ál) ostromhoz rengeteg kemencére is szükség lesz. Washington emberei így aztán lelkesen és jól láthatóan gyűjtötték a téglának valót elsősorban az angol erődök környékén. A tábornoknak még arra is volt gondja, hogy rengeteg ellátmányt rendeljen arra az esetre, amikor a francia csapatok megérkeznek a térségbe. És mivel ők soha nem érkeztek meg, ezért a jól megfogalmazott számlákat sem kellett kifizetnie a furmányos későbbi elnöknek.
A terv sikere minden várakozást felülmúlt. Washington seregei egészen Virginiáig meneteltek anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnt volna. A brit hadsereget meglepetésszerűen bekerítették és beszorították Yorktownba. Döbbenet, győzelem, függetlenségi nyilatkozat – a többi pedig már egy új ország története.
Ha tetszett, sok szeretettel várlak a Facebookon is.
A poszthoz a Scientific American Invisible Ink and More_ The Science of Spying in the Revolutionary War c. podcastját használtam fel, ami ingyenesen letölthető az iTunesból. John Nagl előadása
