Igaz mese a tanítónőről, akiről iskolát neveztek el.

huszka hermina

Emlékeztek kedves Tanítványaim, amikor még számok jelölték az iskolákat? Az én városomban például hét darab álatalános iskola volt gyerekkoromban, szépen meg is kapták az alapításuk időpontja szerinti sorszámot a nevük elé. Így lett aztán 1. sz. Ált. Isk., 2.sz. Ált. Isk., és így tovább, egészen hétig. 

 

Szerencsére ennek a személytelen számozásos kornak már régen vége, és ma már minden iskola szabadon eldöntheti, melyik történelmi, irodalmi, vagy szakmai kiválóság nevét szeretné a zászlajára tűzni, akinek aztán az emlékét híven őrzi az iskola apraja-nagyja. Így történt, hogy pár év alatt mint sok kicsi gomba nőttek ki az országban a Petőfi Sándor, Kossuth Lajos vagy Vörösmarty Mihály nevét viselő intézmények. És nincs is ezzel semmi baj, hiszen ki ne gondolna jóérzésű büszkeséggel a történelemkönyvek hőseire.

vidéki iskola

Éppen ezért is kaptam fel a fejemet, amikor vidéken járva a helyi iskola homlokzatán egy általam teljesen ismeretlen névre bukkantam. Szégyen, nem szégyen, sosem hallottam még azelőtt Huszka Hermináról, pedig még bejegyzést is írtam a magyar nőkről, akikről iskolát neveztek el. Huszka kisasszony története azonban egészen lenyűgöző, éppen ezért most veletek is megosztom:

 

Huszka Hermina igaz története

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki Huszka Hermina néven született pont a kiegyezés előtt, 1864-ben, Kőbányán. Hermina mindig is szorgalmas lány volt, ezért megragadta a frissen kínálkozó alkalmat, hogy már a lányok is szabadon továbbtanulhattak, és tanítónőnek állt. Három év falusi gyakorlat után aztán az örkényi iskolában találta magát.

Új intézményében a lányokat oktatta elsőtől negyedik osztályig. Mivel azonban a tanítás már akkoriban sem kecsegtetett gyors meggazdagodással, Hermina munkaidő után házitanítónak állt egy jómódú helyi családnál.

 

Itt akár vége is lehetne a történetünknek, azonban Huszka kisasszony tudta, hogy ha el akarja kerülni a leterhelt pedagógusokat természetszerűen fenyegető kiégést, akkor jól teszi, ha keres egy érdekes szakmai továbbképzést, ami frissen tartja a lelkesedését. Így is lett. Hermina 1897-ben elvégezte a Földművelésügyi Minisztérium által szervezett gazdasági ismétlőiskolai tanításra szolgáló szaktanítói tanfolyamot.

Az ismétlőiskola nagyon klassz találmány volt, ide azok a fiúk és lányok jártak, akik az elemi iskola után nem tudtak vagy nem akartak továbbtanulni. Az ismétlőiskolában aztán heti 5 órában gazdasági és háztartási ismereteket tanultak a fiatalok, ami mindenképpen hasznosnak számított a falvakban és kisvárosokban.

Huszka kisasszony szerette az iskoláját és kivette a részét a tantermen kívüli teendőkből is. 1898-tól például minden évben ő szervezte meg a március 15-i ünnepséget, sőt, két év múlva már a tankönyvek árának beszedése is az ő feladata volt.

 

Bár Huszka Hermina tanítványai nem vettek részt állami versenyeken, a Kultuszminisztérium 1925-ben mégis a legmagasabb kitüntetésben részesítette, csak úgy, a munkája elismeréseként. A tanítónő végül 1935-ben, 50 év tanítás után vonult nyugdíjba, de még ez után is bejárt az iskolába és szívesen segített a lemaradó tanulóknak.

Az örkényi általános iskola végül a halála után 65 évvel, 2000-ben vette fel egykori tanítója nevét. És hogy miért pont az övét? 

Huszka Hermina jó tanító volt, mindenki szerette a településen, és hasznos tagja volt a helyi közösségnek. 

Vége.

 

Szép, nem?

 

Kedves olvasóim, ha valakinek van fényképe Huszka Herniáról és szívesen megosztaná a többiekkel, akkor kérem küldje el a tanarnoblogja@gmail.com címre. Köszönöm.

 

Még több érdekesség vár a Facebookon.

Tetszett?