A magyar irodalomban a betyárokat sokszor romantikus, hősies figuraként ábrázolják, akik Robin Hoodhoz hasonlóan harcoltak a gonosz elnyomó urak ellen és védelmezték a szegény embereket. A valóság azonban olyan távol áll ettől a képtől, mint a betyár Jeruzsálemtől.

betyár bajusz

Betyárvilág Magyarországon

Kis hazánkban a 19. században kezdtek elszaporodni a betyárlegények, vagy legalábbis ez volt az a kor, ahonnan már számos írásos emlék fennmaradt a létezésükről. Ebben az időben még sok volt a nehezen ellenőrizhető mocsaras vagy erdős terület, viszont a sajtó már volt olyan népszerű, hogy a helyi kiskirályok gyorsan országos hírnévre is szert tehettek.

Így vált ismerté a Dunántúlon a kegyetlenségéről híres Savanyú Jóska és Sobri Jóska, a Mátrában pedig a titokzatos Vidróczki Márton. De mind közül a legsikeresebb és a leghosszabb ideig életben maradt betyárvezér Rózsa Sándor volt, aki Szeged környékén egy egész kis jól működő birodalmat épített ki magának.

 

Rózsa Sándor illegális birodalma

Rózsa Sándor sikerének titka az volt, hogy gondosan megválogatta, kiket és milyen gyakorisággal támadott meg. Bölcs maffiavezérként jó arányérzékkel egyensúlyozott a fosztogatások, a megfélemlítés és az együttműködő parasztok bőkezű megjutalmazása között.

lovas betyár
Ha a betyár úgy köszönt, hogy “Nyugodalmas jó éccakát”, akkor nem volt mitől tartania a háziaknak.

Kép forrása itt.

A szegedi betyárok közel sem voltak robinhúdok, ugyanis az állami intézményeket, de még a területet birtokló nagy hatalmú Pallavicini családot is messzire elkerülték, hiszen jól tudták, hogy a katonaság rövid úton végezne velük. Inkább a környékbeli módosabb parasztokat fosztogatták, akiknek a javairól pontos nyilvántartást vezettek. Így ha valahol megszaporodtak az állatok, akkor egy részüket „lefoglalták”a maguk számára, gondosan ügyelve arra, hogy azért a gazdák se halljanak teljesen éhen.

Mivel semmilyen saját jövedelmük nem volt, a betyárok gyakran kényszerültek rá, hogy a környékbeli tanyákon vendégeskedjenek. A velük együttműködő gazdákat bőségesen megjutalmazták és tettek arról is, hogy senki ne merje visszautasítani a segítséget.

A pandúrokkal viszont szándékosan különös kegyetlenséggel bántak a szegedi betyárok, így aztán a vármegye sem szerette üldözni őket, hiszen a rend őrei inkább vállalták a dezertálást, minthogy összetűzésbe keveredjenek a rettegett Rózsa Sándorral.

betyárok
Betyárok a kocsmában és a börtönben. Sok betyár élt kétlaki életet: az év egy részét a bandával, a másikat a feleségükkel töltötték. Na igen, vagy a börtönben.

 

Mesés legendák a betyárokról

A legenda szerint a szabadságharc alatt történt, hogy Rózsa Sándor hírét vette, hogy az ország kincstárát Debrecenbe szállítják. El is indultak a betyárok a mesés zsákmány reményében fel északra. A megtámadott hintóban azonban magával Kossuth Lajossal találták szembe magukat, aki ékesszólásával lebeszélte a betyárokat arról, hogy ilyen vészterhes időben megrövidítsék az egyébként is szenvedő hazát. Mindenki kedvenc államférfija állítólag személyesen ajánlott kegyelmet Rózsa Sándornak, ha betyárkodás helyett inkább beáll a seregbe és embereivel segít megvédeni az országot.

Akár így történt, akár nem, tény hogy Rózsa Sándor betyárjai mintegy egy évig bírták a szabadságharcban a kegyelemért cserében. És mivel a parancsolgatást általában nehezen viselték, megengedték nekik, hogy szabadcsapatot alkossanak és a saját módszereikkel harcoljanak. Egyszer állítólag még egy egész falut is visszafoglaltak a szerbektől.

Aztán megunták a háborút és hazamentek.

betyárok
“Ne fosztogassatok többet” mondta Kossuth. “Oké” mondták a betyárok.

Kép forrása itt.  

 

A betyárok vége

A szabadságharc utáni nehéz években az elszegényedett gazdák már egyre nehezebben viselték a 150 fősre duzzadt betyársereg akcióit. A legenda szerint Rózsa Sándor és bandája vesztét mégsem ez okozta, hanem az, hogy a betyárvezér az egyre lesújtóbb szegénység hatására szembement saját elveivel és az újonnan megépült állami vasutat kezdte fosztogatni. A rablások híre eljutott egészen Bécsig, és az állami nyomásgyakorlás hatására a vármegye is hamarosan rákényszerült a betyárok elleni keményebb fellépésre. Az egyre gyakoribb rendőrségi akciók mellett aztán a helyiek is felbátorodtak: Rózsa Sándor már egyáltalán nem tűnt többé sebezhetetlennek, és a gazdák immár egymás után adták fel az egykor rettegett betyárokat.

Rózsa Sándor végül 19 évet töltött különböző börtönökben, és itt is hunyt el tüdőbajban 1878-ban. Eközben pedig a róla készült irodalmi művek és népdalok hatására az egykori haramia szépen lassan egyfajta romantikus szupersztárrá vált a nép szemében.

rúzsa sándor börtönben
Ez a kedvenc képem Rózsa Sándorról. Látszik rajta, hogy mekkora sztár volt. 🙂

 

Tanulj meg betyárul! Ez a népdal a korabeli Szeged környéki tájszólásban íródott. Az ë a jellegzetes szegedi rövid Ö hangot, az ē pedig a nyílt E hangot jelöli (ez a hang ma is megtalálható az ember szó második e betűjén).

 

Árva vagyok, árvább nálam sënki nincs!

Së szeretőm, së vagyonom néköm nincs.

Jó barátom az erdők, a madarak,

Lovam után tűnnek ē a hatarak.

Ha lëfekszök, még akkó së nem alszok.

A vármögye árkon-bukron át hajszol.

Szeretőm sincs, ki kitárja a karját,

Igazítsa fejem alatt a párnát.

 

A népdal Veszelkáné Gémes Eszter: Történetek Rúzsa Sándorról című, letehetetlen könyvéből származik.

Ha tetszett az írás, még több érdekes történelmet találsz a Facebookon.

 

Forrás:

A külön nem jelölt képek forrása a Wikipedia Commons.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Magyar_bety%C3%A1rok

Veszelkáné Gémes Eszter: Történetek Rúzsa Sándorról

Tetszett?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..