Nyelvújítás kori hülye szavak monyorú tesztje.

nyelvújítás

A 19. század első felében vérre menő vitákat folytattak egymással a régi magyar nyelvet féltékenyen őrző ortológusok, és az újítani vágyó neológusok. A nyelvújítás korának több ezer új szót köszönhetünk, de azért nem volt ez olyan egyszerű munka. Vajon beillettél volna Kazinczy tanítványának, vagy inkább az ortológusok vére csorog a konzervatív ereidben?

Szeretettel várlak a Facebookon is.

 

Forrás:

http://mek.oszk.hu/01900/01903/html/index2.html

Tetszett?

5 thoughts on “Megvan benned a nyelvújító faktor? Teszteld!”

  1. A batyu nekem elég egyértelmű volt a batyuzik, ‘összebútoroz’=pakol értelmével.

  2. Utolsó!
    Az oLaJ (a H-t többnyire elhagyták, íráskor-rováskor főleg azért, mert alig hallható, alig ejtett volt. Ám ha fontos volt a jelentésben- akkor eleinte- réges régen- a h-t is jelölték)
    Az olaj 2 mássalhangzós rövid szó, de MINDEN benne van, amit az olajról tudni lehet a mai napig.
    Az olaj nem nyelv újított szó, annál sokkal sokkal régibb. (hiszen tömör, egyszerű és a hangzása utal az anyag állagára is- tartalom és forma- tökéletes szó, az nemigen készült sok a nyelv újításakor.
    Utóbbi azért ártott sokat, mert a:sok a magyarba nem igazán illő, nem méltó szavak születtek- szerencsére a nyelv a rosszat kiforrja, mindig -lásd az idegen focival kapcsolatos szavak szinte spontán átalakítását magyarra: szöglet, bedobás, szélső, kapu
    b: sok működő magyar szót tituláltak átvettnek, nem eredendően magyarnak- az 1987-es magyar értelmező szótár -MTA- szerint nemigen tudtunk beszélni és mást sem- mert a szókincsünk 93 %-át titulálja német, szláv, latin, török, ugor, manysi, lapp stb.- eredetűnek, túl sokszor az ilyen elvett szó eredőnek jelzett nyelvét megjelölik- és szemrebbenés nélkül közlik: ODA ismeretlen módon került…….
    Túl sok az eleve ISMERETLEN forrásúnak írt szó, inkább sehonnan ne jöjjön, de NEM magyar….(??)
    Az ősi szavak- anya, apa, étel, szopik, emlő-mell, tej, baba, család, gyerek, ló, kecske, föld, levegő, tűz, víz, disznó, ruha, szülés, szeretet, természet, művelni, növény-kenyér, tál, süt, főz, por, számok, évszakok, hó, eső, halál, sír, hegy, mező, vihar, hideg, meleg, nap, virrad, sötét, világos, fél, beszél, ének, tudás, értelem, látni, enni, venni, vinni- (ez csak egy két példa a sok ezerből)- szinte mind idegenből átvettnek tituláltak. Ezek szerint a patkót, nyerget viselő felszerszámozott lovakkal jövő őseink kengyelt és zablát, reflexíjat, tarsolyt zekét, süveget csizmát és szablyát viselve még a lóra sem tudtak mit mondani- a lószerszámot sehogy nem nevezték, mert a szlávok tanítottak minket az általuk nem ismert, nem használt dolgok nevére. Mi meg mutogattunk? Vagy mindenre azt mondtuk: IZÉ? Komolytalan. Elképesztő. Hervasztó. Hiteltelen. Lejáratja a tudósok javát, akik a nevüket adták ilyen durva ostobaságokhoz. (vagy mi?)

  3. Színmártákság
    sokkal kevesebbet fejez ki, mint a művész, festőművész, aki a festéket míves, művészi szinten viszi fel, de ez lehetne csak tehetséges batikoló ruhafestő is. A művész (festő) a Vésetet, VáZt, a rajzot, vázlatot – a kép formai részét is mívesen képes papírra-vászonra vetni, és olyan saját, rá jellemző módon, stílusban színez- ha színez, bár a festészetben a szürke, fekete, fehér árnyalatai is színek, sőt adott esetben többet adnak, mintha színekben sokkal gazdagabb palettát használ a mester.A színmártákság -megmagyarázható. Csakhogy a szó hangzása egy fogakkal és karmokkal támadó ördögi ragadozóra inkább utal- és a tartalom-forma harmóniája sérül a szóban. (a ruhafestőt hogy hívták, ha a festőművész a színmártákság?)
    Na visszavonom magam, egyébként soha nem bírom befejezni.

  4. Nem feltétlenül jelent “jó nyelvérzéket”- magyart nem, ha a nyelvújítók által megszült összetéteményeket rosszul értelmezi valaki. A magyar nyelv alapjaitól a tetejéig, teljes, egész, építkező, logikus nyelv, amibe sokszor olyanok is beleújítottak akik az alapvető szabályokkal, szerkezettel nincsenek- nem voltak- tisztában. Anno- a legrégebbi rovott szövegekben még fogalomírás, ill. több funkciós jelek is előfordultak- úgy lehetett egy szó, mint szótag, elvont fogalom, mint sz. e. betű is. A régi írásokra jellemző, hogy a magánhangzókat csak akkor jelezték, ha a nyelv alapvető szabályai szerint elvárt magánhangzó helyett más hangzót használtak adott szóban. Egyébként a szövegből, a mássalhangzókból mindenki tudta, hogy milyen magánhangzóval hangzósítható a szó- fogalom stb. Az alapvető jelentést már az eredeti tő mássalhangzója mutatta, utalt rá. Ahol pl. r van írva, ott pörgés, gyors változás, ismétlődés, frekvencia, kiugró változás (a teljesség igénye nélkül) van a szóban, ha V-t róttak, ott az ív, a hajlott alak- a léttel, létrejöttel , új élettel kapcsolatos jelentés biztosan van- ív, ívás, óv (körbekarol, átölel, véd) , óvum (latinnak jelzett, de ív alakú magot, szaporodásra létrejött ovális dolgot- petét- biztosan kell keresni)
    “éva” neve nem véletlenül Éva, máshol nem is használták névnek: Ívó, szaporodó, ovumos, óvó, petéző asszonyt jelez a név. (a magyarban mégsem óvum a tojás, de ez mégis logikus- mert a tojás a ToLáS mai alakja, a szűk résen kinyomott petét, magot jelenti)-stb.
    Úgyhogy csak úgy fogok valami nekem tetszőt és azt mondom: legyen a neve a zsiráfnak hosszákállatos- az még elmagyarázható, de a létrefejelő távolodik, a barbamaki már köszönő viszonyban sincs a névvel, az állattal, amit elnevez.
    Tehát bármi akárhova téve jó eséllyel kilóg a szabályos és eredeti nyelv szerkezetből- mert a nyelv nem véletlenül összetákolt hangokat keverget ötletszerűen.
    (a nyelvújítás….többet ártott, mint amit nyert rajta a magyar)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..