Drégely várában életre kel az irodalom.

Hát az úgy volt, hogy a nyáron megcéloztuk a gyerekekkel Drégely várát. A vár (már ami maradt belőle) gyönyörű, az odavezető túra is kellemes, a helyről számos legenda kering – minden adott ahhoz, hogy egy jó kis gyerekmese szülessen belőle. Gondoltam én. De a történelem nem mindig játék és mulatság, főleg a miénk nem az – ilyen Trónok harcát meghazudtoló horrorsztorira azonban mégsem számítottam. Na de kezdjük az elején.

 

Drégelyvárról mindenki hallott már, aki járt iskolába. Itt volt ugyanis várkapitány Szondi György, akinek hősies önfeláldozása és a két apródja Arany János jóvoltából bevonult az örökkévalóságba. (Ha most hirtelen nem ugranak be pontosan a sorok, akkor itt elevenítheted fel a híres költeményt, ami egyáltalán nem is hosszú.)

 

A vár most egészen úgy néz ki, mint ahogy azt az (egy másik) török sereg elől menekülő várvédők 1663-ban hagyták, akik utolsó tettükként felrobbantották az erődítményt, nehogy azt a törökök ismét hasznosítani tudják. A vár közepén ott áll Szondi György sírja is egy emléktáblával. A helynek tényleg különleges az atmoszférája.

Lássuk akkor a történetet, amit Tinódi Lantos Sebestyén, a kor legszavahihetőbb híradósa lejegyzéséből ismerünk, ő persze nem mese formában énekelte meg (vágott, gyerekbarát változat):

 

Nógrádi mesék Drégely várának helyén sokáig nem volt más, csak végtelen erdőség a szélrózsa minden irányában, ameddig csak a szem ellát. Történt egyszer aztán, hogy idegen tatár seregek dúlták a vidéket, Béla király pedig várak híján tehetetlen volt, nem tudott segíteni a népének. Miután a veszedelem elvonult, a nagy király úgy döntött, kijavítja a hibáját és erős várakat építtet védőbástyaként szerte az országban. Így született hát meg Drégely vára is. Sokáig nem volt aztán mitől tartani, a régi veszedelem feledésbe merült, Drégely vára pedig romlásnak indult. Sok-sok békés évvel később immár a török seregek közeledtek Drégely felé. A vár megvédésére Szondi Györgyöt küldte az esztergomi érsek, aki messze földön bátor vitéz hírében állt. Hiába volt azonban bátor Szondi György kapitány, ha a vára omladozott, a katonái bocskorán pedig több volt a lyuk, mint a halász hálóján. Kért ő segítséget, hát hogyne kért volna. De Ferdinánd király udvara messze volt, a segítség pedig bizony lassan cammogott Drégely vára felé. Nem úgy Ali pasa rettentő serege, akik bizony százszor is annyian voltak, mint Drégely hős várvédői. Körbe vette Ali szegény Drégely várát: lőtte azt éjjel, lőtte azt nappal; hullott minden oldalról az áldás a magyar katonák fejére. Látta Szondi György, hogy ő itt bizony nem győzhet. Tudta ezt Ali is, hogyne tudta volna. Követet küldött hát a hős várkapitányhoz: adja meg magát, adja föl a várát és vonuljon el békében, amíg azt teheti. De nem olyan fából faragták bátor Szondi Györgyöt! Összeszedte minden katonáját, s megeskette őket, hogy nem futnak el gyáván, hanem bátran szembe néznek Ali seregével. Mind a nőket és gyerekeket rég elküldte Szondi, két hű apródja volt már csak mellette. Törte a fejét a kapitány, mi tévő legyen most? A két kis segédnek mi lesz így a sorsa? Estig folyt a harc az utolsó napon, mikor Ali és serege bevették a várat. Hős Szondi György kapitányt szépen eltemették, ott őrzi most is Drégely büszke várát. S a két kicsi apródja? Ali pasa betartotta az ígéretét, felnevelte őket és daliás vitézeket faragott belőlük.

 

És akkor a horror (tizennyolcas karika, meg minden)

A történethez hozzátartozik, hogy Ali nem minden segítség nélkül vette be azért a várat. A legenda szerint a drégelypalánki varga árulta el neki, hogy milyen titkos úton juttathatja fel a katonáit. Ali cserébe annyi aranyat ígért neki, amennyi a bőrébe belefér. A győztes csata után meg is kapta az áruló a jutalmát: Ali elevenen megnyúzatta és teletömte arannyal. Juj. Persze, tudom, hogy a Piroska és a farkas eredeti verziója is van ennyire durva, de könyörgöm, ez a valóság…

 

Hol van?

Drégelypalánk a fővárostól autóval alig több, mint egyórás út. Persze vonattal is el lehet oda jutni, de ebben az esetben Váctól még egy jó óra, ráadásul át is kell szállni. A kocsit a vasútállomás után, a nomádtábornál le lehet tenni, innen kb. 30-40 perces gyaloglás felfelé. A túra nem túl fárasztó, de teljesen kezdő pici gyerekeknek azért lehet, hogy sok lenne. Iskolások már bírják.

 

TIPP: Ne felejtsük otthon a szúnyogriasztót, mert az út alsó részén a dzsumbujban rengeteg a szúnyog (igen, még ilyenkor is).

Az ösvény a vége előtt nem sokkal kétfelé ágazik. Itt lehet választani, hogy a rövid, de meredek, vagy a hosszabb, de lankásabb úton megyünk-e. Ez igen praktikus, mert éppen, amikor már elcsüggednénk a fáradságtól, lehetőség van akár egy kis versenyzésre is. Ki ér fel előbb?

 

 

A rejtélyes alagút

Drégelypalánk határában van egy másik érdekes történelmi látnivaló is, itt található ugyanis a rejtélyes Szondy-alagút. Az alagút eredete teljes homályba vész, valószínűleg kézicsákánnyal vájták ki és feltehetően elvezethetett egészen a várig. Általában szabadon látogatható, azonban készüljünk fel, hogy nincs kiépítve, ezért teljes sötétség van a belsejében! Izgi.

 

Drégely várának megmászását könnyen összeköthetjük a Nógrádi vár, vagy akár a Bánki tó felkeresésével is, mivel autóval nincsenek túl messze.

 

Még több irodalomi mű a várról: http://5mp.eu/web.php?a=dregelyvar&o=poEbHHkLJr