A tanár is csak ember, mit lehet tenni…
vicces iskolai sztorik

A legtöbben valószínűleg egyetértetek abban, hogy a tanár is csak ember, és még az egészen emberien ciki balesetek is simán megtörténhetnek velünk. Tanárnak lenni azonban mégis feltételez némi tekintélyt, amit nem is mindig olyan egyszerű fenntartani, különösen, ha az univerzum éppen úgy döntött, hogy összeesküdik ellenünk. 

A következőkben a való életben megtörtént eseményeket gyűjtöttem össze, valódi tanárok hozzájárulásával.

 

Ott vannak rögtön a sok problémát okozó ruhák:

 

Egyszer nyílt napon szakadt el a melltartóm pàntja. Szerencsére csak én vettem észre -szerintem- de rémes volt.

Kata

 

Nekem meg nyílt napon szakadt le a farmeromról a gomb becsengetés előtt fél perccel. A könyvvel próbáltam takargatni. A szülők biztos azt gondolták, hogy a nyílt nap miatt izgulok, de én csak azert voltam végig feszült, hogy észre ne vegye senki. Rettenetes volt. Utólag már vicces, de akkor nagyon rossz volt.

Anita

 

Nekem is elszakadt a melltartóm, én nem vettem észre időben, de az igazgató helyettes sajnos igen… Kaptam hideget-meleget, még a személyi anyagomba is bekerült, hogy “illetlenül” öltöztem x év y hó z napján.

Ebből akár komoly bajom is lehetett volna, a Britek elég komolyan veszik az ilyesmit. Oltári mák, hogy az igazgató kicsit jobban ismer és nem csinált belőle nagy ügyet.

Viktoria

ciki iskolai sztorik

A harisnya és a tanári asztalnál lévő szék konfliktusában mindig a szék győzött. Az persze, mindig látszott is. Még ha nadrágban voltam, azt is ki tudta szálazni, csak az nem volt annyira feltűnő.

Klári

 

Tavalyelőtt másodikban még a régi típusú összeszerelt padokban ültek a gyerekek. De már az újabb rend szerint csoportmunkára szembefordítva voltak a padok. Kicsi réseken kellett mászkálni közöttük, már többször bevertem a térdem. Egy esetben viszont olyan sietősen haladtam, hogy a farmer halásznadrágomat ki is hasította a pad csavarja. Szépen felhajtottam széles sávokban mindkét szárát, még könnyebb is volt hozzáférnem a sebet is krémezgetni…

Panka

 

És a megoldás?

Van nálam tesicucc, átveszem azt.

Nike

 

Még kellemetlenebb, ha a gravitáció is ellenünk van:

 

Életem első órájára érkeztem. Egyensúly elmegy, ajtón bedobtam mindent, ami a kezemben volt. Utána térdre borultam. Nem mondhatta senki, hogy nem volt alázat bennem a szakma iránt. …

Megtanulták (a nevemet). Azonnal. Azóta is kedveljük egymást. Mármint én és az iskola!

Katalin

 

Az iskolánk közelében levő közért előtt estem hasra. Legszívesebben ott maradtam volna egy ideig a földön, de gyorsan felpattantam, mert eszembe jutott, hogy pillanatokon belül a Facebookon láthatom magamat kiterülve. (Középiskolában tanítok.)

Éva

vicces iskola

Tea, kávé, satöbbi…: 

 

Múlt tavasszal kint ügyeltem, s véletlenül kiverte a teát a kezemből egy labda. Beborított a tea. A kollégáktól kaptam kölcsön pólót, mert azt ki kellett mosnom,a nadrág megszáradt… Azóta megnézem, hol teázok. De ültem már bele az egyik gyerek asztalra borult joghurtjába is…

Mária

 

Két éve egy rohanós nap végén sikerült úgy betennem a fedeles bögrémet kb. másfél deci teával a táskámba, hogy nem volt lezárva és a nyíláson az összes tea kifolyt, én meg úgy sétáltam végig a suli folyosóján, hogy helyes kis csíkot húztam magam után.

Viktoria

 

Egy hideg téli reggelen történt, amikor épp hetek óta úgy éltem meg, hogy fogy a tekintélyem a diákjaim előtt, s tanév végéig sem bírom ott. Biciklivel járok dolgozni, télen is, és hát ebben a városias nadrág ülepe épp aznap reggelre kopott ki eléggé ahhoz, hogy elszakadjon. 10 percre laktam bringával, mégis késő volt már hazamenni. Állati szerencsém volt, hogy pont azonos, sötét színű alsógatya volt rajtam alatta, meg a pulóvert valamennyire fölötte tudtam tartani. Azt nem mondanám, hogy nem fáztam.

Messzebb lakó kolléga pedig mesélte, ő hogyan rohant ki ebédszünetben a közeli bevásárlóközpontba nadrágot venni.

Tamás

ciki iskola

Színes kréta még 27 év után is nyomot hagy rajtam. Néha úgy nézhetek ki, mint egy indián nagyfőnök. …És akkor támad a kávé!

Beatrix

 

Januárban fogadalmat írtunk a gyerekekkel ez évre… én is. Kíváncsiak voltak, hogy én mit írtam. Így aztán elárultam nekik azt, ami az iskolával kapcsolatos, miszerint a krétaporos kezemet nem fogom a nadrágomba törölni. Persze, hogy nem sikerül betartanom… és azóta mindig figyelmeztetnek a drágáim, h megint krétaporos a nadrágom. Imádom őket!

Panka

 

A modern vagy kevésbé modern technika nem mindig a barátunk:

 

Két hasonló tudásszintű csoportnak tartottam nyelvórát ugyanabban a teremben, ugyanazon a napon, az egyiknek délelőtt, a másiknak délután. Volt egy remek kis feladatom, egy Jóbarátok részre épülős, kártyákkal, feladványokkal, mindennel. Az egész órát kitette, imádtam. 

Reggel remekül sikerült a tanítás, kijött a lépés, a diákoknak is tetszett – egyszerűen minden klappolt. Gondoltam, az esti csoportnak is éppen megfelelő lesz. Az egyszerűen meg sem fordult a fejemben, hogy a DVD-lejátszó a hátralévő néhány órában majd teljesen felmondja a szolgálatot, pedig pontosan így történt. Ugyanaz a nap, ugyanaz a terem, ugyanaz a DVD. Én meg ott álltam egy nem túlságosan motivált csoport előtt film nélkül, feladatok nélkül, B-terv nélkül, totálisan üres aggyal. Életem leghosszabb 90 perce volt.

Tanárnő

tanári bakik

A sors úgy hozta, hogy pályakezdő tanárként –úgy nyolcvan kilométerre a szülői háztól, egy faluban- kénytelen voltam megtanulni kötni. Egyik tanévben úgy döntött az igazgató, hogy a szülési szabadságra ment kolléganő gyakorlati foglalkozási óráit az éppen aktuális osztályfőnököknek kell helyettesíteni. Már ősszel szembesültem a problémával, így volt időm áttanulmányozni, egyáltalán tudom-e, amit meg kell tanítanom. Az egyik tananyagtól megrémültem: kötés, fogyasztás, szaporítás. Te jó Ég! Hisz még soha nem volt kötőtű a kezemben! Hogy tanítsam azt, amit én sem tudok? Persze, hogy voltak idősebb kolléganők, akik tudtak kötni, de nem volt bátorságom bevallani ezt a nagy hiányosságomat.

Könyvesbolt a városban… három kötéskönyv… Rövidárubolt: egy pár 5-ös kötőtű, vastag fonal. Esténként edzést tartottam magamnak. És sikerült, mire leesett a hó, már vékonyabb tűvel és fonallal is begyakorolva minden. 

Nem is lett volna semmi baj, ha nem lett volna egy balkezes kislány is! Tökéletes kudarc!

Klári

 

És a csúcs – vagy mélység?

 

Nem öltözék, de égésben azt hiszem 10 pont, hogy óra közben esett ki egy intimbetét a farmerom zsebéből. Azzal vígasztaltam magam, hogy minden csoda három napig tart, majd túlleszek ezen is.

Zita

 

Ha tetszett téged is várlak a Facebookon.