Ha voltak már puskák, miért nem azzal támadtak a törökök?

A végvári harcok romantikus képétől elválaszthatatlanok a hősies szablyás és kardos összecsapások, és valahogy az Egri csillagokból sem emlékszem túl sok puskás jelenetre. Pedig a lőfegyverek már jócskán ismertek voltak a korban, hogyan lehetséges mégis, hogy a törökök nyílzáport és nem golyózáport zúdítottak a várainkra?

A technika pedig adott volt: az első lőfegyverek már a 14. században megjelentek és eleinte bizony igencsak nagy riadalmat keltettek a harctéren a hangos robbanással és a tűzjelenséggel, ami kísérte az elsütésüket. De nagyjából ennyi. Bár az óriási, lomha ágyúk nagy népszerűségnek örvendtek, az első kézi lőfegyver, a muskéta még sokáig mostohagyereknek számított.

Muskéta: a mostohagyerek

Egy fegyver, ami simán áttöri a legerősebb páncélt is, és ráadásul kézből is elsüthető? Joggal gondolhatnátok kedves Tanítványaim, hogy a végvári harcok hadurai kapva kaptak az alkalmon és nagy tételben szerezték be a fantasztikus új technológiát. Annak, hogy mégsem így történt, viszont elég nyomós okai voltak.

 

 

A muskéta egészen úgy nézett ki, mint egy miniatűr ágyú: a vascsőben lévő fémgolyót vagy egyszerű kődarabot a mögötte felhalmozott puskapor robbanása lőtte ki a csőből, a puskaport pedig egy salétromba mártott kanóccal gyújtották meg. És ezzel volt a gond. A kanócos gyújtogatás ugyanis még szép időben is elég macerás volt, hát még ha a szél elfújta a kanócot, vagy éppen jól elázott az esőben.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy még egy lassabb íjász is simán kilő egy nyilat hat-nyolc másodperc alatt, akkor beláthatjuk, hogy muskétásnak lenni a harcmezőn nem volt éppen életbiztosítás. Nem is nagyon jelentkezett a feladatra senki. Hogy az új fegyver mégsem ment egyenesen a történelem süllyesztőjébe, az annak köszönhető, hogy míg egy jó íjász kiképzése akár éveket is igénybe vehetett, addig egy muskétás pár hét alatt megtanulhatta a fegyverhasználatot. És az bizony háborúban egyáltalán nem mindegy.

 Így szól a sok kanócos puska egyszerre: díszsortűz az egri vár ostromának emlékére.

 

Szakállas puska: a szuperfegyver

Eger első ostromakor Dobó Istvánnak 21 ágyúja volt a várban, és ebből 17 elég kicsinek számított. Hogy a török sereg az ő 150 ágyújukkal mégsem tudta rögtön ripityára lőni az egrieket, abban jócskán része volt a 343 db szakállas puskának is, ami a várvédőket segítette.

Ezeket az óriási puskákat először Mátyás fekete serege használta rendszeresen Magyarországon. A szakáll egy fém támaszték volt a puska csövén, ami a fegyver elsütésekor beleakadt a várfalba (vagy bármilyen támasztékba) és így megvédte a katonát a visszarúgó puska nem kis súlyától.

Van ám hangja… (az Egri vitézlő oskola katonája)

 

A szakállas puska tényleg igazi szuperfegyvernek számított. Akár 300-400 méterre is viszonylag pontosan lehetett vele lőni, amit a kézben tartható muskétáról például egyáltalán nem lehetett elmondani. Dobó arra használta őket, hogy a törökök ágyúinak talapzatát pozdorjává lője. Az óriási, lomha ágyúkat ezzel a módszerrel akár hetekre is ki lehetett vonni a forgalomból.

Puskaporos érdekességek

• A kanócos puskák elterjedését az a kellemetlen tény is nehezítette, hogy a biztonságos gyufa feltalálására még 300 évet várni kellett. Addig maradt a kovakő és a tapló, vagy egyszerűen egy közeli fáklya lángja.
• A nagydarab szakállas puskákkal már viszonylag gyorsan lehetett lőni: három egymás mellé felállított puskával gyakorlatilag folyamatos tüzelést lehetett biztosítani.
• Mivel muskétásnak lenni a harcmezőn nem volt éppen életbiztosítás, ezért ezek a katonák a többieknél nagyobb szabadságot élveztek a seregben. Szabadon mulatozhattak és fosztogathattak, hiszen mindenki úgy gondolta, hogy úgysem fognak túl sokáig vigadni.

 

 

Ha szereted a tudományt, csatlakozz hozzánk a Facebookon.

 

Forrás:

http://szigethvar.hu/var/musk%C3%A9ta-%C3%A9s-szak%C3%A1llas-puska

https://hu.wikipedia.org/wiki/Musk%C3%A9ta

Külön nem jelölt képek: Wikipedia Commons