Előbb-utóbb a legtöbb gyermek életében eljön a lóimádat korszaka, de ha ti éppen nem itt tartotok, akkor is könnyű a lovakat az állatok általános szeretetéhez, a huszárokhoz / katonákhoz, vagy még jobb esetben pónikhoz kapcsolni. Kirándulás, mese, színező, hajrá!

Számos magyar vonatkozással és fordulatokban gazdag történettel rendelkezik a Lipicai ménes, ami érdekes úti célja lehet családi kirándulásoknak az országhatárokon innen és túl.

A lipicai ménes

A lipicai ménest I Ferdinánd Német-Római császár fia, II Károly főherceg alapította a mai Szlovénia területén lévő Lipicán 1580-ban. A hagyományosan szürke színű, fehér sörényű lovak a Napóleoni háborúk idején kerültek Magyarországra, amikor is a harcok elől Mezőhegyesre menekítették őket. Itthon legkényelmesebben Szilvásváradon a látogató központban találkozhattok a lipicai paripákkal.

Az utazáshoz mindig jól jön egy mese, most természetesen a lipicai ménes igaz történetéről:

Igaz mesék

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer a szomszédos Ausztriában egy nagyhatalmú uralkodó, akit Károly főhercegnek hívtak. Károly okos és művelt ember volt, bécsi udvarában mindig szólt a zene, a palota pedig csak úgy zengett a gyerekzsivajtól, hiszen Károlynak tizenöt gyermeke volt. A főherceg igen élvezte ezt a hangos életet, és amikor nagy ritkán mégis nyugalomra vágyott, akkor a legjobban lovagolni szeretett.

Volt a fővárosban egy messze földön híres lovasiskola, ahol a legkiválóbb spanyol lovakat tanították mindenféle csodálatos mutatványra. A spanyol lovak szépek voltak, okosak voltak, de mivel Spanyolország igencsak messze volt, ezért a sok utazás rengeteg aranyába került a birodalomnak.

”Ilyen lovak csak Spanyolhonban teremnek!” Kötötte az ebet a karóhoz a lovasiskola főlovásza. Károly azonban bölcs uralkodó volt: „No, ha ott teremnek, teremnek majd itt is” mondta a főherceg és a gondolatot azon nyomban tett is követte: másnap magához vette a legjobb embereit, megcsókolta feleségét s mind a tizenöt gyermekét és felkerekedett birodalmi helyet találni az ország új, saját ménesének.

Keresztül-kasul bejárta Károly a hatalmas országot, de csak nem találta, amit keresett. Míg egy nap aztán, hosszú vándorlás után egy szépséges-szép helyre vetődött: amerre csak a szem ellát égig érő hegyek, hűs barlangok és fehér sziklák vették körül az ámuló herceget. A megfáradt vándorok egy kicsi faluban kerestek szállást éjszakára. Károly legnagyobb ámulatára azonban a rendezett pici házak mind üresek voltak, s nagy sokára akadtak csak nyomára a falu népének, aki mind egy hatalmas vén hársfa alatt gyűltek össze iddogálni s gyönyörködni a lenyugvó nap fényében.

„Jó estét, atyafiak” – üdvözölte Károly a hegyi embereket „Akad-e szállás a fáradt vándoroknak?”

„Akad, hát!” – mondták azok, s nem csak szállás, de jóféle bor és friss kenyér is került Károly elé azon nyomban.

„Aztán lovaitok vannak-e?” – kérdezte a főherceg az atyafiakat.

„Vannak azok, vannak. Csak hasznunk nincs belőle” panaszkodtak a falusiak. „Hiába erősek, hiába szívósak, ha olyan csökönyösek, hogy senki sem bír velük.”

Több se kellett Károlynak, azonnal meg akarta nézni a vadtermészetű lovakat. És lássatok csodát, a hegyi paripák olyan erősek voltak, mint a havasi farkasok; olyan kitartóak, mint az erdei patakok és olyan csökönyösek, hogy három megtermett legény sem bírta őket jó belátásra téríteni.

„Egyet se féljetek,” mondta ekkor Károly „mert tudjátok meg, hogy én bizony Károly főherceg vagyok, Ausztria uralkodója. És olyan ménest állítok itt föl, hogy az egész világ a csodájára fog járni.”

Így is lett. Károly büszke spanyol lovakat hozatott Lipicára – mert hogy ez volt a neve a kis hegyi falunak – akiket összeházasított a vad és erős hegyi lovakkal. A messzi földön híres Bécsi Spanyol Lovasiskolában pedig innentől kezdve csakis fenséges lipicai lovakat tanítottak és tanítanak a mai napig is. Ha nem hiszitek, járjatok utána!

Lipica neve a szlovén „lipa” szóból származik, ami hársfát jelent. A hársfa Szlovénia nemzeti jelképe; a lipicai farmon minden újszülött csikó tiszteletére elültetnek egyet.

Akkor most nézzük, hogy hol találkozhatunk igazi lipicai paripákkal:

Itthon:

Szilvásvárad

A napóleoni háborúk idején a ménest először Mezőhegyesre menekítették, azonban a gazdag alföldi növényzettől a lovak hamarosan testesebbé váltak. Új helyet kellett tehát keresni számukra, hogy megőrizzék a lipicai lovakra jellemző méltóságteljes testfelépítést. A ménest számos költözés után végül az ötvenes években telepítették át Szilvásváradra, mivel a Bükk hegység adottságaiban nagyon emlékeztet a lipicai lovak eredeti tenyésztési helyére, a szlovéniai Karszt-hegységre. A kedvelt kirándulóhelyen a Fátyol-vízesés túra és a kisvasutazás mellett a lipicai paripákat is meglátogathatjuk.

Szilvásváradon több kiállítás is foglalkozik a lovakkal és a lovaglással, így a lovak / pónik / huszárok iránt lelkesedő gyermekek számára igazi paradicsom:

A lipicai ménes apaállatait és a lószerszámokat a lovas múzeumban lehet megnézni. Felnőtt belépő: 400 Ft, gyermek: 300 Ft.

Van külön lipicai kiállítás is (Vigyázat, hétfő szünnap!)

A Ménesudvarban korabeli kocsikat és szekereket lehet nézegetni.

Csipkéskút

Itt található a lipicai csikónevelő telep. A falu az erdő közepén, vadregényes hegyek között fekszik, nem messze a lovaktól akár pihenőházat is bérelhetünk. Teljes elvonulásra, csöndre és természetre vágyó családoknak!

Külföldön:

Bécs

Spanyol Lovas Iskola

A Bécsi Spanyol Lovasiskola a lipicai lovak Harvardja. Magát a lipicai fajtát is a lovasiskola számára tenyésztették ki (lásd a mesét). Ha Bécsben járunk a családdal, érdemes meglátogatni, mert már az épület is gyönyörű.

A lovasiskolában többféle program közül választhatunk:

Hétfőtől péntekig 10-től a reggeli tornát lehet megnézni a barokkosan díszített bemutatóteremben (felnőtt: 14 EUR, gyerek: 7 EUR)

Délutánonként akár az istállókat is meglátogathatjuk, egy kicsit borsosabb áron (belépő: 16 EUR)

Gálabemutatók is vannak minden hétvégén (23 EUR-tól a csillagos égig)

A Spanyol Lovasiskolában a sok szürke lipicai paripa között mindig tartanak egy sötét színűt is részben babonából, részben pedig azért, hogy lássuk, hogy a lipicai lovak nem csak szürkék lehetnek.

Lipicai múzeum

Nem messze a lovasiskolától található a Lipicai Múzeum, ahol lényegesen barátibb árakon ismerkedhetünk a lipicai ménes történetével. (családi jegy: 10 EUR)

Szlovénia, Lipica

Ha az ultimate lipica élményre vágyik a család és Szlovéniában járunk, akkor Lipica a nekünk való hely. A lipicai ménes szülővárosa – nagyon okosan – a lovasprogramok hihetetlen választékát kínálja a látogatóknak. Van itt lipicai múzeum, méneslátogatás (felnőtt: 12 EUR, gyerek: 6 EUR), lovaglás, lovasbemutató, de rendeznek szülinapi programokat és lovas esküvőt is.