A hollókői múzeum titokzatos levele nem is török nyelvű volt.

Néhány évvel ezelőtt Hollókőn járva titokzatos levélre bukkantunk egy kis helyi múzeumban. A múzeumi néni elmesélte, hogy a valószínűleg török nyelven íródott levélnek sajnos ő sem ismeri a tartalmát, pedig nagyon kíváncsi lenne rá.

Hazaérkezve magánkutatásba kezdtem és az egyetlen nyomon elindulva török anyanyelvi beszélőket kerestem meg, hátha tudnak segíteni. Bár az interneten is jelentkeztek segítő emberek, a magánnyomozásom hamarosan zsákutcába futott és bizony fel is adtam a dolgot.

 

Váratlan fordulat

Néhány nappal ezelőtt azonban teljesen váratlanul megkeresett egy kedves olvasóm, aki hosszú évek óta a Wikipédia szerkesztője és így sok okos emberrel kapcsolatan van világszerte. Rodrigó elmesélte, hogy amit mi ősi törtök nyelvnek gondoltunk, az valójában latin. A szavak feletti furcsa jelek pedig rövidítésekre utalnak.

Rodrigó kiegészítése a történtekhez: „Először a török wikipédia olvasószolgálatához fordultam, de ott mondták, hogy egyértelműen nem ottomán írás, a latinra tippeltek. A Latin Wikipédiának pedig nincs olvasószolgálata, így a legnagyobb amatőr kutató közösség, az angol wikipédia tudakozójában kötött ki a kérdés. Ott pedig fél napon belül teljes és pontos válasszal szolgáltak.”

Nem telt bele sok idő, és hamarosan az egész latin szöveg angol fordítása a rendelkezésünkre állt, és kirajzolódott egy hétszáz éves bűntény története.

 

De tényleg úgy van?

Most lehet, hogy azt gondoljátok kedves Tanítványaim, ami egyébként nekem is megfordult a fejemben: mégpedig, hogy ez tényleg megható és izgalmas, de hogyan lehetne ellenőrizni a névtelen segítők által készített fordítás hitelességét, ha sajnos nem tudok latinul.

Képzeljétek el, hogy a Wikipédia kedves fordítói nem elégedtek ám meg a szöveg angolosításával, hanem rengeteg mindennek utána is néztek. Például megtalálták az eredeti latin szöveg leiratát az Anjou-kori Oklevéltár című kódex (Codex diplomaticus hungaricus andegavensis) egyik kétszázéves kötetében. Inentől kezdve a többi gyerekjáték volt.

 

Némi magánkutatással sikerült kiderítenem, hogy az Anjou-kori Oklevéltár 2007-ben magyar fordításokkal is megjelent és, a dátum alapján hamarosan meg is találtam benne a hivatalos magyar fordítást.

Akkor hát lássuk:

Csanád esztergomi érsek, örökös esztergomi c. Pálnak, a Scechen-i, Miklósnak, a Rymolch-i, Péternek, a Loch-i és Gergelynek, a Waralia-i egyház papjának. Elpanaszolta neki Ambrus testvér premontrei rendi Garab-i prépost, hogy szept. 11 -én (f. V. prox. p. fe. Nat. virg. glor.) bizonyos Sun falubeli, Waralia-i és Batka-i falusiak (rustici) a Garab faluban levő házához mentek, ott meg akarták ölni, s mikor a prépost halálfélelmében a monostor sekrestyéjébe menekült, e népek mint rohanó kutyák a monostor és a sekrestye ajtaját betörték. A prépost saját védelmében kézbe vett egy kis ládát, amiben Krisztus testét tartották, e népek azonban e ládát széttörték a földön, a monostor és a prépost javait mind elvitték. Az érsek utasítja a címzetteket, hogy tudják meg minderről az igazságot, majd írják meg levelükben, e népeket pedig az érsek szavával figyelmeztessék, hogy 15 napon belül adjanak elégtételt, amit ha nem tesznek, pápai hatáskörrel jár el ellenük.

 

Néhány érdekes adalék a levélhez:

• A levelet Telegdi Csanád esztergomi érsek írta a Hollókő környéki uraknak, hogy vizsgálják ki a helyi monostor erőszakos kifosztását. Telegdi Csanád majd húsz évig volt köztiszteletben álló érsek, a király távollétében kétszer még a kormányzóságot is magára vállalta. Róbert Károly temetésén mondott gyászbeszéde is ránk maradt.

 

• A levél dátumát valószínűleg utólag írhatták rá, ugyanis ebben az időben még római számokat használtak.

 

• A levél keletkezésének idejében a Hollókői vár a Szécsényi (Scechen-i) család birtokában volt.

 

• Az ügy rendezése azért is különösen sürgős lehetett, mert ebben az évben pápai adószedők jártak az országban.

 

• Helységnevek a levélben: Waralia=Váralja, Garab=Garáb, Rymolch = Rimóc, Luch = Lóc

 

• A kódex megjegyzése szerint található egy eredeti példány a levélből a Diplomáciai Levéltárban is.