Hollókőn járva rejtélyes ősi levélre bukkantam.
Egy szép tavaszi napon történt nem is olyan régen, hogy felpakoltuk a városi királylányokat és a Tanár úrral karöltve Hollókő felé vettük az irányt. Annak rendje és módja szerint bejártuk a mesebeli játszóteret, a frissen felújított várat és a lányok által milliomos játszótérnek elkeresztelt erdei kalandparkot is. Hollókő faluba már csak a nap végén, megfáradva keveredtünk el, ahol az első utunkba eső falumúzeumban rögtön egy titokzatos rejtélyre bukkantunk.
A hollókői titokzatos levél
Én nem tudom, miféle dimenzió-kapun mehettünk át kedves Tanítványaim, ugyanis sem azt a pici múzeumot, sem a Múzeumi Nénit azóta sem találom sehol, pedig tűvé tettem érte az egész hipermodern internetet. És hogy miért kerestem annyira?
A Múzeumi Néninek sok más kincsen kívül volt egy régi-régi török nyelven íródott levele, amit azonban sehogyan sem tudott megfejteni. Ő maga sajnos nem beszél törökül, de még a falu környékén sem akad senki, aki értené az ősi arab jeleket. És hát itt van a gubanc. Török barátaink ugyanis manapság már az általunk is jól ismert latin betűket használják.
A hódító birodalom dicsőséges napjaiban az oszmán-török nyelvet elsősorban az írástudó nemesek és tehetősek beszélték, a földművesek leginkább az anatóliai törököt használták. Ez még nem is lett volna gond. A probléma abból adódott, hogy az oszmán-török nyelv rendkívül gyorsan változott, gyakorlatilag minden nép, akikkel a törökök kapcsolatba kerültek, hatással volt rá valamilyen szinten. Ezt a gyors átalakulást azonban a bonyolult arab írásjelek nem tudták követni, így végül 1928-ban, a Török Köztársaság létrejöttekor Atatürk bevezette a latin betűs írásmódot.
És mi köze van mindennek a Múzeumi Néni titokzatos leveléhez? Hát az, hogy nem egyszerűen törökül értő segítőkre van szükségünk az írás megfejtéséhez, hanem olyan embert keresünk, aki képes értelmezni ezt az ősi arab betűkkel papírra vetett szöveget.
Biztos vagyok benne, hogy létezik ilyen ember, és kérlek benneteket, segítsetek eljutni hozzá. Ha ismertek törökül értő személyeket, mutassátok meg nekik a Múzeumi Néni levelét, és ha nem, egy egyszerű megosztás is rengeteget segíthet. Én pedig megígérem, hogy ismét megkeresem azt a dimenziókaput, és a megfejtést személyesen szállítom le a kedves palóc néninek Hollókőn. Természetesen erről azon nyomban be is számolok majd nektek.
A címem: tanarnoblogja@gmail.com
Előre is köszönöm a segítséget!
Tanárnő (és a Múzeumi Néni)
