Gárdonyi Géza édesapja nemzeti hős volt. Nem csoda, ha az író sokáig nem tudott kilépni az árnyékából.

  

A tökéletes család

Gárdonyi (született Ziegler) Géza gyermekkora nagy szegénységben telt állandó költözésekkel tarkítva attól függően, hogy az édesapja az ország melyik szegletében talált éppen munkát. De nem volt ez mindig így. Ziegler Sándor Mihály fiatal korában ugyanis nagy vagánynak számított, aki német ősei ellenére lelkesen szívta magába a magyar nemzeti feelinget. A család férfitagjai emberemlékezet óta a vasművesek táborát gyarapították, nem meglepő tehát, hogy Sándor Mihály már 16 évesen gyalog indult neki Bécsnek, hogy ott inasi gyakorlatot szerezzen a jövedelmező iparágban, és kezdetben minden jól is alakult.

Az okos fiú gyorsan haladt előre a lakatos ranglétrán és 25 éves korában már 200 fős gyárat igazgatott, ami a saját szabadalma alapján állított elő színes acélzománcot. Hiába szárnyalt azonban a biznisz, a jólétnek az 1848-as forradalom vetett véget, vagyis egészen pontosan az, hogy Ziegler Sándor rendkívül nagylelkűen a teljes vagyonát felajánlotta a magyar hadsereg megsegítésére. Ő lett Kossuth híres fegyvergyárosa, aki a saját pénzén látta el a honvédőket nélkülözhetetlen munícióval.

 

Egyszer fent, egyszer lent

Sajnos azonban még a jó minőségű fegyverek sem menthették meg a szabadságharcot a bukástól. A családi kalendárium szerint a hős apa utolsóként hagyta el az aradi várat és vagyonát hátrahagyva, román földművesnek öltözve kerülte meg az országot Bukaresten keresztül, hogy végül kalandos módon visszajusson szülőfalujába, Nemeskérre.

Nem sokáig pihenhetett azonban Ziegler Sándor a családja körében, ugyanis megérkeztekor azon nyomban összefutott a keresztapjával, akinek meggondolatlanságában töviről-hegyire mindent el is mesélt. Soha nem fog már kiderülni, hogy a keresztapa, vagy valaki más adta-e fel a szökött fegyvergyárost, de az bizonyos, hogy Gárdonyi hős apja még aznap este egy sötét fogdában találta magát.

 

Csodálatos menekülés: 2. felvonás

Érdemes jóban lenni a rokonsággal kedves Tanítványaim, Ziegler Sándort is ez húzta ki végül szorongatott helyzetéből. Történt ugyanis, hogy Apuka már a haditörvényszék előtt állt, amikor jelentkeztek a rokonok és üzlettársak, akik aláírásukkal igazolták, hogy ez a Ziegler Sándor csak sajnálatos névrokona Kossuth fegyvergyárosának, és valójában emberünk egész végig Bécsben tartózkodott, mit sem sejtve a másik Ziegler alantas üzelmeiről. A csel bevált, a családfőt pedig kiengedték, aminek én nagyon örülök, ugyanis ellenkező esetben most szegényebbek lennénk az Egri csillagok izgalmas történetével.

A szabadságharc után Gárdonyi apja még egy ideig próbálkozott különböző pesti gyárakban elhelyezkedni, de később inkább vidéki uradalmaknál talált hosszabb-rövidebb időre lakatos munkákat. Ebből aztán az lett, hogy Ziegler Sándor haláláig még mintegy tizenhatszor költözött a család  keresztül-kasul az országban, remek lehetőséget kínálva így a későbbi írónak, hogy ihletet merítsen hazánk vidéki életéből.

 

Érdekes tudásmorzsák

• Apja nyughatatlan természetét Gárdonyi Géza is örökölte, néptanító korában ugyanis minden új tanév másik faluban találta, de később, íróként is legalább negyven különféle újságban publikált.
• Gárdonyi úgy gondolta, hogy a szabadságharc után megházasodott apja egyszerűen túl boldog ember volt ahhoz, hogy új vállalkozásba kezdjen. A valóságban azonban Ziegler Sándor igen nehéz természete is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a család egy-kétévente mindig költözni kényszerült.

 

• Gárdonyi Géza a szüleiről mindig elragadtatással beszélt, házasságukat pedig egyszerűen tökéletesnek gondolta. Valószínűleg ez az idealizált kép is hozzájárulhatott ahhoz, hogy saját magánélete kifejezetten katasztrofálisan alakult. De erről majd a következő bejegyzésben.

 

 

Ha szereted a tudományos érdekességeket, sok szeretettel várlak a Facebookon is.