Eszedbe jutott-e a mai kávé-szendvics kombó mellett, hogy vajon a fejünk felett röpködő szegény űrhajósok mit is reggelizhetnek az űrállomáson? Nem? És az űrjégkrémről hallottál már?

john_holcroft_space-food-artwork_web

A krónikák szerint a szovjet German Titov volt az első földi űrhajós, aki történelmi tettként először evett bármit is az űrben. No persze ne pirogra és vodkára tessék gondolni, az első időkben ugyanis még a püré volt a menő: húspüré, esetleg csoki- és almaszósz – hát mit mondjak, nem valami változatos.

Űr-püré problémák

A pürék aztán igen gyorsan kimentek a divatból, ugyanis az állaguk elég távol állt attól, amit mi itt a Földön általában az élelmiszerekről gondolunk. A néhány órát űrben töltő asztronauták még csak lenyelték a békát (vagyis a pürét), de a hónapokra bővült űrtartózkodást már tényleg nem lehet holmi bébi papival megoldani.

Az étkezésnek ugyanis nem csak a kalória bevitel a célja, hiszen az étel minősége és változatossága hosszútávon komolyan befolyásolja az űrállomáson uralkodó általános közhangulatot, és az bizony igen fontos tud lenni (lásd a vonatkozó űrgyilkolászós mozifilmeket).

John Glenn amerikai űrhajós almapürét eszik egy csövön. Nem tűnik túl boldognak.
John Glenn amerikai űrhajós almapürét eszik egy csövön. Nem tűnik túl boldognak.

A legnagyobb probléma a pürékkel éppen ezért az étkezésélmény hiánya volt. Nem véletlen tehát, hogy a Gemini és az Apolló programokban az űrhajósok inkább már szárított és liofilezett élelmiszert fogyasztottak. Ezeket a szárítmányokat aztán gondosan falatnyi adagokban csomagolták, hogy az étkezés élménye még jobban hasonlítson az otthon megszokottra.

A LIOFILEZÉST eszik-e vagy isszák?

A liofilezés fagyasztva szárítást jelent. Az élelmiszert alacsony hőmérsékletre hűtik, az immár fagyott állapotba került víztartalmát pedig vákuumban elszublimáltatják. Liofilizálni általában készételeket szoktak, míg aszalni (magas hőmérsékleten szárítani) inkább zöldséget, gyümölcsöt és húst.

 

Űrjégkrém a Földön

A Whirpool cég számos űrkonyha dizájnját tervezte, az egyik leghíresebb húzásuk mégsem ez, hanem az űrjégkrém volt. A liofilizált ízesített krémet kifejezetten az Apollo 7 legénysége számára fejlesztették ki, azonban sajnos nem volt túl nagy sikere. Mindössze egyszer jutott el az űrbe, 1968-ban, de az édes habszivacsra hasonlító íze érthető módon nem igazán jött be a legénységnek. Hogy hogyan lett mégis sikeres? Úgy, hogy a földi természettudományos múzeumoknak ez az egyik legkeresettebb terméke. 🙂

A Whirlpool divatos űrkonyhája a hatvanas évekből. Vajon hol tartották a jégkrémet?
A Whirlpool divatos űrkonyhája a hatvanas évekből. Vajon hol tartották a jégkrémet?

Oké, a műanyag jégkrém nem vált be, de azért nem ez volt az egyetlen zsákutca:

Tiltott űrételek

  • A svéd Christer Fuglesang-nak nem engedélyezték, hogy szárított rénszarvast egyen, mert az karácsony előtt túlságosan felzaklatta volna az amerikai társait. Így aztán be kellett érnie a jávorszarvassal.
  • Sajnos a bor sem kapott engedélyt az űrutazásra. Mivel erjesztéssel készül, ezért nem elég steril az űrkörnyezethez. Kemény az űrhajósok élete.
  • A szénsavas nyálakkal üdítőitalokkal pedig az a probléma, hogy a széndioxid buborékok elég mókásan tudnak viselkedni a súlytalanságban, így sajnos fogyasztásra ott (is) alkalmatlanok.

 

Űrvacsora mágnesekkel és tépőzárral rögzítve
Űrvacsora mágnesekkel és tépőzárral rögzítve

 

Mégis akkor mit esznek szegény asztronauták?

Azért nem kell őket sem félteni, hiszen a NASA komolyan veszi a dolgozói kívánságait, akik mintegy 200 ételből és italból választhatnak a küldetésük előtt. Mivel a jóemberek akár hat hónapot is eltölthetnek az űrállomáson, szerintem ez egy elfogadható szám.

Na, mi van ebédre?
Na, mi van ebédre?

A menün szerepel szárított rántotta és sajtos makaróni (az amerikaiak egyik nemzeti étele), ezeket vízzel fel kell dúsítani. Kenyér helyett kekszet vagy kukorica csipszet kapnak. A sót és a borsot folyékony formában tartják, a kávé és a gyümölcslevek pedig por alakúak. Minden világos.

Bizonyára minden kedves tanítványom fejében ott motoszkál a gondolat, hogy ez mind szép és jó, de vajon mit fognak enni az űrhajósok több éven (évtizeden) keresztül a Mars expedíciók alatt. A kérdés nagyon jó és a NASÁ-t is igen nyugtalanítja. A mai űrélelmiszerek szavatossága ugyanis mindössze 18 hónap, ami bizony édes kevés. Van itt még tehát min dolgozni az elkövetkező években.

 

Az űrben tányér sem kell! Bob Thirsk és Frank De Winne asztronauták részletesen elmagyarázzák (angolul) az űrétkezés lényegét.

 

Ha tetszett a cikk, még több érdekességet találhatsz a Facebookon!

 

Forrás és képek:

http://ideas.ted.com/2014/11/21/comfort-food-in-space-the-final-frontier/

http://en.wikipedia.org/wiki/Space_food

photo credit: Footless via photopin (license)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .