Gyerekgyilkos szülők és kannibalizmus, vagy cukormázas álomvilág? Avagy mivel tömjük a gyerekek fejét?

A lányok lecövekelve ülnek a kanapén és Walt Disney első, nagy sikerű hercegnős moziját nézik tátott szájjal. A képernyőn Hófehérke téblábol kábultan, miközben a gonosz mostoha kiviteti őt az erdőbe a vadásszal (Hófehérke sajnos mit sem sejt a szörnyű aljas tervről). Később hősnőnk nem túl bölcsen elfogadja a mérgezett almát az álnok nőtől, majd nem kevés időt tölt önkívületi állapotban, amíg egy tök ismeretlen királyfi a csókjával meg nem szabadítja, és el nem viszi magához. Szegény Hófehérke. Sok köze nincs a saját életéhez: a sorsa látszólag attól függ, hogy éppen gonosz vagy jóindulatú szereplőket sodor-e közelébe a véletlen. Szép kis példakép a hercegekről álmodó kislányoknak. De nem volt ez mindig így!

Grimm mesék és a horror

Az eredeti történetben… Na kezdjük még egyszer: szóval abban a mesében, amit a mesegyűjtők még a Grimm mesék 1812-es első kiadása előtt lejegyeztek, még egy sokkal keményebb világ szerepelt. Ebben a történetben Hófehérke egy jóval fiatalabb kislány, akit a féltékeny királyné maga vitt az erdőbe, hogy ott éhen halljon szegény gyerek. A Grimm testvérek később ezt a vonalat „finomították” és végül is a vadászra hárult ez a hálátlan feladat. A Grimm mesében a vadász egy őz tüdejét és máját viszi haza a királynénak, aki – abban a tudatban, hogy mindez Hófehérkéhez tartozik – el is fogyasztja a testrészeket vacsorára. És ezzel még nincs vége.

Mikor a királyné megtudja, hogy Hófehérke él és virul az erdőben, akkor még háromszor próbálja meg eltenni őt láb alól. Először egy övet szorít a derekára, majd egy mérgezett fésűvel megszúrja, végül pedig a jól ismert almával mérgezi meg. Hófehérke pedig a törpék figyelmeztetése ellenére újra és újra hisz a gonosz királynénak. A történet itt is a királyfi érkezésével oldódik meg – a törpék ugyanis nekiadják az üvegkoporsót. A koporsót szállító ló megbotlik (újabb konfliktus), Hófehérke torkából pedig kirepül a mérgezett alma utolsó darabja is. Hepiend.

Na de mi lesz a gonosszal? Az eredeti népmesében a fiatalok bosszút állnak a királynén, és arra kényszerítik, hogy halálra táncolja magát. A Grimm testvéreknél már simán „bezöldül” és meghal magától, amikor meghallja a menyegző hírét. Disney pedig a törpékre bízta a piszkos munkát – ők lökik le ugyanis a gonosz nőszemélyt egy szikláról.

A mese meg mi a manó?

De hogyan is lett Hófehérkéből butuska kamaszlány? És mit keres ennyi brutalitás egy gyerekeknek szóló mesében? A válaszhoz tudnunk kell, hogy a népmesék eredetileg nem gyerekeknek szóltak. Céljuk a közösség tudásának és tapasztalatainak átadása volt, valamint az, hogy a közös munkálatok során szórakoztatóbban teljen az idő. A mesehallgatás ugyanis közösségi program volt, melynek során mindenki megismerhette, hogy az együtt élő emberek mit tartottak helyesnek vagy elítélendőnek és hogy általában mit gondoltak a világról. Ilyen értelemben a népmesék közelebb álltak a manapság népszerű, a való életet bemutató filmekhez, mint a gyermekek mai esti meséihez.

És hogy mi volt ez a fontos átadandó élettapasztalat? A Grimm testvérek által összegyűjtött mesékben megtalálhatjuk a túléléshez nélkülözhetetlen legegyszerűbb tippeket (nem menj az erdőben idegen házba – Jancsika és Juliska), de a bonyolult életbölcsességeket is (az igazi herceget nem az érdekli, hogy mennyire vagy gazdag, hanem hogy erőlködés nélkül, őszintén összeilletek-e – Hamupipőke).

Visszatérve Hófehérkéhez: a mese különböző változatokban Európa legtöbb országában felbukkan a népmesék között. Egyes kultúrákban a tükröt a Hold helyettesíti, máshol a törpék valójában rablók. A mese üzenete azonban az egész kontinensen ugyanaz: a lányára féltékeny anya eltaszítja magától a gyerekét, akinek többször fel kell támadnia a semmiből, mire végre sok kudarc után magára talál. Igen, jól olvastad, a féltékeny anya. Ugyanis a Grimm testvérek is sokat finomítottak az eredeti sztorin.

Nemlétező mostohák

A Grimm-mesék legelső, 1812-es kiadása még sokban különbözött a történetek későbbi változataitól. Többek között abban is, hogy a mesék cselekménye a nukleáris családban zajlott. Ez azt jelenti, hogy eredetileg a Hamupipőkében, a Jancsi és Juliskában és bizony a Hófehérkében is a gyerekek édesanyja az, aki különböző okokból meg akar szabadulni a terhessé vált kicsiktől. A második, 1819-es kiadásban azonban már mindenhol gonosz mostohák szerepelnek a családon belüli erőszak elkövetőiként. Mi történt a közben eltelt hét évben?

A Grimm testvérek célja a mesék összegyűjtésével már egészen más volt, mint a népi mesemondóké. Egyes vélemények szerint a napóleoni háborúk szörnyűségei közepette mindennél jobban szükség volt a német egység erősítésére. Jó eszköznek bizonyultak ehhez a közös kultúra eszméjét erősítő összegyűjtött népmesék. Érthető módon a gyermekeiknek ártó anyákról szóló történetek nem igazán illettek bele a közös kulturális örökség eszményképébe.

A másik, gyakorlatiasabb magyarázat szerint a Grimm testvérek már valóban gyerekeknek szánták a meséiket. Mégpedig jól nevelt, polgári családok gyermekeinek. A célközönség ismerete és saját polgári értékrendjük is arra késztette tehát a testvéreket, hogy finomítsanak a történetek naturalisztikusságán és az anyákat mostohákkal helyettesítsék. Évszázadokra megteremtve így a gonosz mostohák félelmetes képét. 🙁

Naiv Disney hercegnők

Sok víz párolgott el az Atlanti-óceánból, mire Walt Disney 1937-ben megalkotta az első Disney hercegnőt, az immár 14 éves Hófehérkét. Már egy évszázad telt el a Grimm testvérek óta és az emberek a második világháború árnyékában olyan történetekre vágytak, amik legalább egy-két órára kikapcsolták őket a világválság utáni évek komor valóságából. Ehhez pedig könnyű, súlytalan mesékre volt szükség, különösebb bonyodalmak nélkül. Így született hát meg a Disney hercegnők cukormázas világa.

De mi lesz a gyerekek lelkével?

Ez mind szép és jó. Mondhatod, kedves olvasó. De mégsem olvashatok a gyereknek éjszakára megcsonkított lábfejekről (Hamupipőke), kannibalizmusról (Hófehérke, Jancsika és Juliska), vagy az éhínség miatt a gyerekeket halálra ítélő szülőkről (Jancsika és Juliska). Rendben van, aláírom, hogy elalvás előtti esti mesének talán tényleg érdemes egy könnyedebb sztorit választani. Kár lenne azonban a népmesékben felhalmozott évszázados tudást félelemből vagy prűdségből veszni hagyni. A Disney mesék cukormázba burkolt csók-fétise ugyanis fontos tanulságoktól fosztja meg a mesehallgatót. Jó példa erre a békakirályfi esete:

A Disney mesék fontos motívuma, hogy a szeretet mindent legyőz és egy szerelmes csók szinte minden problémát megold. Aki élt már tartós kapcsolatban, az tudja, hogy mindez igen messze áll a valóságtól. Tudták ezt a régiek is, ugyanis az eredeti Grimm mesében a békakirályfi egyáltalán nem a királylány csókjától változik jóképű fiatalemberré. Ennél sokkal érdekesebb dolog történik. Az eredeti mesében ugyanis mind a királylány, mind a béka elég csúnyán viselkednek: a béka levakarhatatlanul járkál a királylány nyakára, a lány pedig többször átrázza szegényt és próbál minden eszközzel megszabadulni tőle. Telik az idő és ők jókat veszekednek, a királylány pedig többször a béka fejéhez vágja, hogy mennyire utálja őt. A cselekmény csúcspontján végül a lány a falhoz csapja a békakirályfit – csókolgatásról tehát szó sincs. A békából pedig ezen a ponton válik királyfi, amikor már őszinte kommunikációval minden konfliktust tisztáztak egymás között a királylánnyal. 🙂 Elgondolkodtató.

Aki nem hiszi, járjon utána…

Köszönöm a segítséget Márton László műfordítónak és Horváth Andrásnak, a Goethe Institut munkatársának.

További források:

http://www.goethe.de/ins/hu/bud/kul/mag/lit/grm/hu11507510.htm

http://www.denofgeek.com/tv/grimm/28957/the-dark-origins-of-the-grimms-fairy-tales

Grimm mesék:

http://mek.oszk.hu/10100/10149/10149.htm#1

Képek sorrendben:

photo credit: prince and princess via photopin (license) photo credit: Snow White at Rock City via photopin (license) photo credit: Ursula | The Little Mermaid silhouette via photopin (license) photo credit: sleeping beauty18 via photopin (license) photo credit: Frog prince II ’cause everyone needs someone to love (^.^) via photopin (license)