Mindent a kiselőadásokról.

kiselőadás

A tanulói kiselőadások elméletben nem sokban különböznek a frontális tanári magyarázattól. Hogyan lehetséges akkor, hogy hiába az azonos módszer (az osztály előtti előadás), a kiselőadások a hagyományos oktatásban mégis gyakran súlytalannak számítanak?

 

Mi a baj a kiselőadással?

A kiselőadások kiosztásának, megtartásának és számonkérésének létezik egy ki nem mondott szokásrendszere a hagyományos oktatást folytató iskoláinkban. Ez pedig úgy néz ki, hogy a kiselőadások témája a legtöbb esetben egy olyan picurka anyagrész, ami eléggé érdekes, hogy a tanulók önként jelentkezzenek a megtartására, de elegendően lényegtelen ahhoz, hogy a diák távolléte esetén — vagy ha kevésbé sikerül jól felkészülnie — a feladott lecke ne hiányozzon túlságosan a tananyagból. Ezzel pedig rögtön két lényeges üzenetet is közvetítünk a diákok felé. Az első, hogy a kiselőadás valódi célja az érte járó ötös megszerzése és lényegében semmi más. A második pedig, hogy a tananyag, amit egy diák mond el, soha nem igazán fontos, így legfeljebb udvariasságból érdemes figyelni rá. Pedig a kiselőadás teljes értékű része is lehet az óráidnak, ehhez pedig az szükséges, hogy tudatosan megtervezd a helyét a tananyagban. 

 

Melyik anyagrészből lesz a jó kiselőadás?

Amelyik

– egyszerű és könnyen érthető,

– sok a könnyen hozzááférhető háttéranyag,

– maximum tíz percben elő lehet adni a lényegét.

Amint látod, az érdekességet, mint tulajdonságot itt szándékosan nem említettem. Természetesen nagyszerű, ha az anyagrész mindennek a tetejében még hihetetlenül izgalmas is, de összességében az is elegendő, ha “mindössze” hasznos a tanulók számára. Hasznos pedig a legkönnyebben úgy lehet, ha a diákok kiselőadása a tanóra szerves részét képezi, és az anyagát később számon is kéred.

kiselőadás

Egy egész órás példa

Létezik a kémiaanyagban egy olyan tanóra, amit teljes egészében kiselőadásokra szoktam építeni, ez pedig az alumínium leckéje. Több oka is van annak, hogy éppen ezt az anyagrészt választottam. A legfontosabb ezek közül, hogy mire az alumíniumig elérünk, addigra a diákok már elég otthonosan mozognak a szervetlen kémiai anyagok jellemzésében. Ez azt jelenti, hogy pontosan ismerik a logikáját a fizikai és kémiai tulajdonságok levezetésének, vagyis nem okoz számukra nehézséget egy újabb kémiai anyag önálló elemzése. 

A másik ok, amiért szeretem átadni ezt a tanórát a diákoknak az, hogy egy kis odafigyeléssel a lecke három, nagyjából tízperces részre osztható, így a kiselőadások egy negyvenöt perces tanórába kényelmesen beilleszthetők a felvezetéssel, számítógép-állítgatással és az értékeléssel együtt.

A három tízperces rész a következő: az alumínium felfedezése és fizikai-kémiai tulajdonságainak áttekintése — ezt a részt a tanulósabb diákoknak szoktam adni, akik eléggé precízek; az alumínium ipari előállítása — ezt a technológia iránt érdeklődő tanulók szokták kapni; a harmadik pedig a vörösiszap-katasztrófa — ez egy rengeteg érdekes háttéranyaggal, de kevesebb tényanyaggal rendelkező rész, amivel a kémia iránt kevésbé érdeklődő diákokat is könnyedén lehet motiválni. Ezeket a kiselőadás témákat párban szoktam kiadni, hogy ne jelentsen problémát, ha valamelyik diák éppen hiányzik; és Power Point prezentációt is kérek az előadáshoz. Általában két héttel előre kiosztom a címeket, és mindig külön kérem a tanulókat, hogy küldjék el nekem e-mailben a prezentációkat előre, hogy ellenőrizni tudjam őket. 

A tanóra pedig úgy zajlik, hogy az elején elmondom az osztálynak, hogy a tananyag nem fog elhangozni még egyszer, úgyhogy jó lesz jegyzetelni. Az előadások közben pedig a leglényegesebb részeknél ismét jelzem az osztálynak, hogy fontos fogalmakhoz érkeztünk. Emellett a kiselőadások után vagy az óra végén együtt is össze szoktuk foglalni a hallottakat, hogy biztosan ne maradjon ki semmi lényeges. Ha jól sikerültek a prezentációk, akkor kérem a tanulókat, hogy írják fel a nevüket a diavetítésre, és az iskola belső használatú honlapjára is fel szoktuk tölteni őket. Végül pedig a hallottakat ugyanúgy számonkérem a dolgozatban, mintha én adtam volna elő a leckét.

prezentáció

Természetesen nem szükséges, hogy az egész tanórát a tanulók tartsák, ezt a példát azért említettem, hogy lásd, egy ilyen verzió is simán fenntartható lehet. Gondold végig, hogy negyedéves bontásban melyik anyagrészbe tudsz beilleszteni egy-két kiselőadást, és az a javaslatom, hogy legalább két rájuk utaló kérdést csempéssz is bele a következő dolgozatba, hogy betartsd a számonkéréssel kapcsolatos ígéretedet.

 

Kiselőadás tippek:

  • Döntsd el, hogy önálló kutatásként akarod feladni a kiselőadást vagy egy konkrét cikket / weboldalt / könyvet dolgozzon fel a tanuló. Minél kisebbek a diákjaid, annál inkább a második verzió javasolt, ellenkező esetben valószínűleg csak a szülőket dolgoztatod.

 

  • Adj tanácsot a szemléltetőeszközök használatára. Ha ppt-t készít a tanuló, azt érdemes mindig előre ellenőrizni. Ha viszont jól rajzol a diák vagy szívesen készít videókat, miért ne illusztrálhatná ezekkel az előadását?

 

  • Mondd el az osztálynak, hogy a kiselőadás anyagát számon fogod kérni — és legyen is így.

 

  • Párban is feladhatod a kiselőadást. Ilyenkor javasolhatod, hogy az egyik diák a kutatást végezze, a másik pedig készítse el a prezentációt. De rájuk is hagyhatod a feladatok elosztását. A pármunkának az az előnye is megvan, hogy ha nagyon szükséged van a feladott anyagrészre, akkor az egyik tanuló hiányzása esetén a másikuk is be tudja mutatni a kiselőadást. Ha van rá lehetőség, azért érdemes megvárni mindkettőjüket, hadd legyen közös a sikerélmény.

 

  • A kiselőadás arra is jó, hogy a diákok gyakorolják a nyilvános előadás tartásának képességét. Fontos, hogy az osztály felé forduljanak, hangosan beszéljenek, a ppt-re pedig csak kulcsszavak kerüljenek, ne egy egész regény.

 

  • A fent leírtakat hasonlóan alkalmazhatod projektmunka vagy saját videó bemutatása esetén is.
Tetszett?