Kitűnő tanuló? Mennyit ér a színjeles bizonyítvány a felnőtt életben?

Kitűnőnek lenni büszkeség minden érintett számára: kiállítjuk őket az iskola népe elé, ajándékot, könyvet, dicséretet adunk nekik, felnézünk rájuk. A kitűnőségnek évtizedek óta nagy kultusza van az iskoláinkban, miközben a kutatások azt mutatják, hogy a felnőtt életben a színötös bizonyítvány nem sokat segít. Akkor tehát, hogy is van ez?

Az alábbiakban egy rövid összefoglalót olvashatsz a témában, a bejegyzés alján található videóban pedig részletesebben is körbejárom a kérdést.

Megnézem most

A kitűnő tanulás utáni vágy abban a pillanatban megérinti a gyerekeket, mihelyt első osztályban beteszik pici lábukat az iskola kapuján. Sőt, az első években, alsóban mindez még nem is tűnik annyira elérhetetlennek. A korán érő gyerekek, főleg, ha már nem volt előttük ismeretlen a betűk-számok birodalma, viszonylag könnyen jó jegyeket szereznek a nem túl sok tantárgyból, akinek pedig ez a mutatvány nem sikerül, az hamar el is könyveli magában, hogy kár küzdeni a kitűnőségért.

De milyen árat fizetünk a színjeles bizonyítványért?

Ahogy telnek az évek és komolyodik a helyzet az iskolában, már nem elég az innen-onnan összeszedett általános műveltség a sok ötöshöz. Aki kitűnő tanuló szeretne lenni a későbbiekben is, annak bizony nap-mint nap komoly munkát kell befektetnie a tanulásba, hogy tényleg mindenből jó legyen. Kemény munkát minden nap, minden tantárgyból, minden házi feladatnál, minden órára. A „jótanuló” hamarosan megszokja, hogy nem számít, melyik tárgyat kedveli jobban, a többit is ugyanúgy erőltetnie kell; sőt, talán még jobban, hiszen amiért az ember nem érdeklődik, azt nehezebben is sajátítja el. És hogy mi a baj a kemény munkával? Az ég világon semmi. Viszont érdemes megvizsgálni, vajon tényleg hasznos-e a kitűnő tanulóinkba táplált válogatás nélküli megfelelni vágyás a való életben.

Ha kivetítjük a kitűnőséghez nélkülözhetetlen tanulói hozzáállást és munkamorált a felnőtt életre, akkor azt találjuk, hogy a válogatás nélküli maximalizmus és megfelelni vágyás egy számos szerep között (munkahely, bővebb-szűkebb család, barátok, főnökök) egyensúlyozó felnőtt esetén egyenes úton vezet a kiégéshez, rosszabb esetben idegösszeomláshoz. Ennek oka, hogy az élet egyszerűen nem így működik. A felnőtt lét természetes dinamikája szerint időről-időre az életünk más részei kerülnek középpontba: hol a munkánk válik hangsúlyosabbá, hol a családi életünk, néha pedig teljesen más területek kerülnek előtérbe. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy nem az a felnőtt lesz feltétlenül sikeres az életben, aki igyekszik minden létező területen minden pillanatban maximális teljesítményt nyújtani, hanem az, aki képes helyén kezelni az éppen aktuális prioritásokat.

További rövid gondolatok a kitűnő bizonyítványról:

Kétségkívül léteznek olyan foglalkozások, ahol hasznos a kitűnő tanulók azon képessége, hogy nagy mennyiségű szerteágazó tudást képesek fejben tartani. Ilyenek például az orvosok, jogászok, könyvelők, de a tanárok is.
A nemszeretem tantárgyak tanulásába fektetett idő és energia könnyen a kedvelt tantárgyakban való elmélyüléstől vonhatja el az erőforrásokat, amelyekben így a kitűnő tanuló paradox módon esetleg nem fejlődik annyira, amennyire a képességei azt egyébként megengednék.
Egy kitűnő tanuló fiatalt a környezete hajlamosabb lehet a hagyományosan magasabb presztízsűnek gondolt foglalkozások felé irányítani pályaválasztáskor, ami nem feltétlenül mindig van szinkronban a diák személyiségével.
Mivel a felnőtt életben való sikerességet nagymértékben elősegíti, ha valaki a számára szimpatikus speciális területen rendelkezik kiemelkedő tudással, ezért ezt a fajta teljesítményt az iskoláinkban is sokkal nagyobb mértékben el kellene ismernünk. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy más tantárgyakból a diák esetleg nem nyújt maradandót.

Ezen a videón egy részletes együtt gondolkodásra hívlak ebben a sokakat érintő témában.