Két egyszerű módszertani megoldás az össze-vissza tippelgetésre

A tesztkérdések nálunk nem annyira gyakoriak, mint más országokban, azonban könnyű javíthatóságuk, gyorsaságuk és egyszerű kezelhetőségük miatt bizony érdemes használni őket akár vizsgára készülve, akár egy szöveg vagy videó megértésének ellenőrzésére. Előnyei mellett azonban természetesen hátrányai is vannak a teszteknek, és ezek közül is a leglátványosabb, amikor a diákok a kísértésnek engedve össze-vissza jelölgetik be a lehetséges helyes válaszokat. Amellett, hogy ez a tesztet készítő pedagógus számára rendkívül bosszantó, ráadásul még a feladat is elveszíti az értelmét.

Szerencsére léteznek olyan hasznos fogások, amelyekkel ezek a megúszós megoldások elkerülhetők.

Ha inkább videót néznél, itt megteheted. A szöveges cikk alatta folytatódik.

1. Hol van a szövegben a megoldás?

Ha olvasott szöveg vagy videó megértését szeretnénk ellenőrizni az igaz-hamis vagy feleletválasztós tesztkérdésekkel, akkor jó módszer lehet, ha a tanulókat megkérjük, jelöljék be a szövegben, hol találták meg (vagy hol sejtik) a megoldást az egyes kérdésekre. Ez az egyszerű lépés aztán rendkívül hasznos szokássá válhat, hiszen egy bonyolult vizsgán (például versenyeken vagy az érettségin) gyakran előfordul, hogy vissza-vissza kell térnünk egy feladat megoldására. Ha azonban a diákok beszámozzák a szöveg megfelelő részeit, azzal rendkívül értékes időt és energiát spórolhatnak meg.

Érdemes tehát a feladat ellenőrzésekor is rákérdezni a válaszok helyére a szövegben, sőt, akár a dolgozatban is adhatunk rá plusz pontokat.

2. Jól tippelni emberi dolog

Az igazság az, hogy sokszor azért folyamodnak tippelgetéshez a tanulók, mert túl nehéznek érzik a kérdéseket, és egyszerűen nincs ötletük vagy türelmük a gondolkodáshoz. Erre a problémára is megoldást jelenthet, ha megtanítjuk őket az egészséges tippelésre.

Mindenkivel előfordul, hogy néha fogalma sincs, melyik is lehet a helyes válasz a megadottak közül. Ilyenkor sincs ám veszve minden, ugyanis jó esély van rá, hogy egy-két választ ki tudunk zárni, annyira helytelennek érződnek. Kezdjük tehát ezzel: ki kell zárni a teljesen rossznak tűnő megoldásokat. Tehát amikor a diákok teljesen elakadnak a feladatmegoldásban, kérdezd meg őket, hogy melyik válasz BIZTOSAN nem jó. Ha szerencsénk van, akkor ez után marad egy-két-három válaszlehetőség, amik közül meg kellene érezni, hogy melyik lehet a helyes megoldás. És mivel a megérzés a passzív tudáson alapul, érdemes is hallgatni rá.

Természetesen még ezeket a lépéseket követve sem garantált, hogy a jó választ el is találják a tanulók, de az biztos, hogy sokkal több esély lesz rá, mintha csak össze-vissza tippelgetnének.

A módszertani könyvemben még rengeteg órai tippet olvashatsz. Megnézed?

Related Posts: