A szifilisz borzasztó történetéről már írtam a sorozat előző részében. Most az emberkísérletek következnek.

szifilisz

1932-ben kezdődött az orvostudomány leghosszabb és egyik legetikátlanabb emberkísérlete, a szabadnak nevezett világban, az Egyesült Államokbeli Tuskegee-ben. A vizsgálatban 399 szifiliszes beteg vett részt, akik semmilyen gyógykezelésben nem részesültek, ugyanis a kutatók csak így tudták végigkísérni a betegség teljes lefolyását. Most valószínűleg azt gondoljátok kedves tanítványaim, hogy ilyesfajta kísérletet biztosan csak valamilyen eldugott elmegyógyintézet sötét pincéjében, teljes titokban lehetett végezni, azonban tévedtek. A negyven (!) évig zajló kutatás ugyanis végig a nyilvánosság szeme előtt zajlott, a résztvevő orvosok a kutatási eredményeket pedig folyamatosan publikálták.

 

Szifiliszes kísérletek? Mégis hogyan történhetett meg mindez?

Az igazság az, hogy a huszadik század első felének Amerikájában a polgárjogi mozgalmak előtt a lakosság még nem volt túl érzékeny a feketéket érő atrocitásokra. Ezt használták ki a kísérletet megszervező orvosok is, akik a világválság alatt elszegényedett fekete férfiaknak ingyen egészségügyi ellátást és ingyen ebédet ígértek. Ez volt az összes információ; a szifiliszes betegek mit sem sejtettek a kutatásról, annak valódi céljairól és azt sem tudták, hogy milyen betegségben szenvednek egyáltalán.

A kísérlet sikere szempontjából kulcsfontosságú, hogy az orvosoknak sikerült megnyerniük egy helyi nővért az ügynek, aki végigkísérte a negyven évig zajló kutatást. Eunice Rivers meg volt róla győződve, hogy az állandó orvosi felügyelettel tulajdonképpen segítenek a mélyszegénységben élő jóemberek sorsán, akiknek máskülönben nem lenne pénzük biztosításra.

Eunice Rivers nővérben megbíztak a betegek. (Eredeti felvétel Tuskegee-ből)
Eunice Rivers nővérben megbíztak a betegek. (Eredeti felvétel Tuskegee-ből.)

 

Benneteket is majdnem meggyőzött Eunice Rivers nővér? Akkor jöjjön a kijózanító igazság:

 

Az eltitkolt gyógymód

A hírhedt Tuskegee kísérletnek nem az volt a legnagyobb bűne, hogy a betegek tudta és beleegyezése nélkül gyűjtöttek róluk adatokat, hanem az, hogy a negyvenes évekre világossá vált, hogy a penicillin tökéletesen és végérvényesen gyógyíthatóvá tette ezt az évezredes betegséget. A kutatócsoport tehát válaszút elé kényszerült: meggyógyítják a mintegy 400 beteg férfit, a 40 szifilisszel fertőzött feleséget és a 18 betegen született gyermeket, vagy folytatják a kísérletet. Igen, eltaláltátok, a kutatás kezelés nélkül folytatódott, még további harminc évig.

A történelem leghosszabb emberkísérletének végül is egy egészségügyi dolgozó, Peter Buxtun vetett véget, aki miután többször sikertelenül támadta a kutatást házon belül, végül 1972-ben megelégelte a dolgot, és a sajtó nyilvánosságához fordult. Ekkor már csak 28-an voltak életben az eredeti 457 kísérleti alanyból.

Botrány.

Törvényi változások.

Fogadkozások.

Végül Bill Clinton amerikai elnök 1992-ben nyilvánosan is bocsánatot kért a még életben lévő nyolc túlélőtől, az alabamai Tuskegee-ben pedig felállítottak egy múzeumot. Hiszen mindez a szörnyűség nem ismétlődhet meg többet, legalább is addig, amíg emlékszünk a történtekre.

Szifiliszes betegek placebo injekciót kapnak egy orvostól Tuskegee-ben.
Szifiliszes betegek placebo injekciót kapnak egy orvostól Tuskegee-ben.

 

A szifilisz és Guatemala

Több kísérletet ígértem, szóval van itt még egy:

A Tuskegee kutatás kifejezetten a kezeletlen szifilisz lefolyását vizsgálta, a penicillin gyógyhatásáról éppen ezért semmilyen adatot nem szolgáltatott. Pedig a második világháború idején égetően fontossá vált, hogy a megbetegedett katonákat gyorsan, olcsón és hatékonyan gyógyítani tudják. Ebben szándékozott segíteni egy, ha lehet, még az előzőeknél is etikátlanabb kutatás, amit már nem is lehetett amerikai földön véghezvinni.

Így történt, hogy 1946 és 1948 között Guatemalában mintegy ötezer rabot, pszichiátriai beteget és prostituáltat fertőztek meg szifilisszel és egyéb nemi betegségekkel, remélve, hogy ők senkinek nem hiányoznak majd. A betegeket ezután penicillinnel, higanyszármazékokkal és egyéb gyógyszerekkel kezelték, hogy a szerek hatékonyságát össze tudják hasonlítani.

Botrány.

Elnöki bocsánatkérés.

Soha többet.

 

Ő az. A szifilisz baktérium személyesen.
Ő az. A szifilisz baktérium személyesen.

 

Ha most azt gondolnátok kedves tanítványaim, hogy az Egyesült Államok az etikátlan orvosok diktatórikus gyülekezete, minden más ország pedig szent, akkor álljunk meg egy pillanatra. Az igazsághoz ugyanis hozzátartozik, hogy ahhoz is kell szólásszabadság, hogy ezek az esetek egyáltalán nyilvánosságra kerülhessenek. Hogy hány más országban lehettek még ilyen kísérletek, azt én sajnos el sem tudom képzelni…

 

Még több tudomány a Facebookon.

 

Forrás:

http://www.britannica.com/EBchecked/topic/1805220/Guatemala-syphilis-experiment

http://en.wikipedia.org/wiki/Eunice_Rivers_Laurie

http://en.wikipedia.org/wiki/Tuskegee_syphilis_experiment

Képek:

Wikipedia Commons

One thought on “Szifiliszes emberkísérletek a huszadik században”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .